Ezt a blogot 2010. szeptember 11-én ünnepélyesen bezártam.

Ha továbbra is kíváncsi vagy életem alakulására, ITT követheted.

Köszönöm az eddigi figyelmet!



2008. szeptember 28., vasárnap

Trento

Pénteken suli után útra kerekedtünk Mishával. 3 átszállás után 5,5 óra buszozás és vonatozás után (mialatt nagyjából meg is tanultam a ciril betűket) megérkeztünk. Az anyukája a csernobili területen élő gyerekeket hozta 1 hónapra Olaszországba tanulni, világot látni. Host családoknál laknak a gyerekek és a tanárok is. Ők Misha anyukájának a host-családja és mi ketten is kaptunk egy szobát. A pasas valami adószakértő volt nyugdíjbavonulása előtt. Nagylelkűen végigvezényelt minket Trentoban péntek éjszaka.
Ilyen volt a panoráma a kis viskójukból. Márnap reggel korán felkelve bevitt minket a család lánya, Lucia Trentoba mégegyszer.

Én, Misha, Diego (akit Lucia azért hívott le, mert fél évig tanult Budapesten és hogy beszélgessünk) illetve Lucia
Trieste caffe Trentoban?
És az olasz kutyák nagyok.
Meg voltunk hívva egy másik hostcsaládhoz ebédre. A csávó, Ivan visszavonult katona. Minden tökéletes rendben volt körülötte. A főztjére a nagy tányéron szép kis semmiség volt jellemző. Kaja után elvitt kocsival valami helyi kanyonba. Önfeláldozóan felmászott bárhova, hogy képeket csinálhasson rólunk és nem engedte, hogy kifizessem a visszajegyet.


Én, Misha, Mishamama

Ezekkel meg valószínűleg Lucia játszott 20 éve:)
Éredekes társaság voltunk. A host szülők csak olaszul beszéltek, Lucia angolul is, Misha angolul,oroszul,olaszul, Misha anyja olaszul oroszul. Ezek után átéltem életemben először azt az érzést, hogy megkönnyebbülés volt, amikor olaszul beszéltek körülöttem és megváltás, amikor angolul. Amikor meg apu felhívott egyenesen szárnnyaltam.
Az első vacsoránál kénytelen voltam villogtatni olasz tudásomat, ami meglepően érthető volt néha. Persze tökre helytelen, de a szavakat egymás után rakosgatva megértettek álltalában. Rájöttem, hogy megérteni őket nem olyan nehéz, ha lassan beszélnek (ilyen ritkán van) és tudsz angolul.
Végülis hazajöttünk szombat este, mert Misha el akart menni a ma reggeli Stanford, Philadelphia, Duke egyetemek prezentációjára. Én is megnéztem őket. Jajj, de nehéz lesz dönteni jövőre:P
(Ohh, és amúgy 1 hónapja vagyok itt.)

2008. szeptember 25., csütörtök

Princeton, Trento

És akkor belépett egy elsőéves a terembe...és a másodévesek levegő után kapkodtak. Majd az 1 bolond 100at csinál szabályai alapján több elsőéves is jött. És tényleg:
Amikor meghallottam pár hete, hogy ebbe az iskolába a világ legjobb egyetemeiről járnak emberek toborzó előadásokat tartani megkérdeztem, hogy mehetnek-e elsőévesek? Mondták, hogy elvileg mehetnek, de sosem szoktak, mert jövőre valószínűleg jönnek újra. De bizony engem érdekelt, úgyhogy kiderítettem, hogy ma lesz 4 egyetem előadása (Wesleyan University, College of Idaho, Earlham College, jajj és mi is volt a 4.? valami Princeton...). Mikor mondtam 1-2 másik elsőévesnek, hogy megyek ők is csatlakoztak hozzám. Meglepetésemre a Princeton prezentációja volt a leggyengébb, mint később kiderült, nem csak szerintem. Meglepő volt hallgatni, ahogy repkednek a 10-100 ezer dollárok az amerikai egyetemeken...
Nah, de most ugrik a majom a vízbe:
Holnap megyek Trentoba Mishával meglátogatni az anyját, aki most vmi önkéntesmunkát végez ott. Suli után megyünk, vasárnap jövünk. Szállás megoldott, csak a vonatot kell fizetni (ami amúgy nagyon drága). Érdekes módon nincs diákkedvezmény.
Ezzel a vonattal megyek (Apunak).

2008. szeptember 24., szerda

Asian week

Iskolám egyik multikultúrális fénypontja, hogy minden évben van 1-1 hét, amikor a világ egyik részét ismertetik meg az onnan érkezők a többiekkel. Ez a ciklus két évente ismétlődik és ügyelnek rá, hogy mindenkinek jusson egy hét. Egyszerűbben szólva: a 2 év alatt mindenkinek lesz lehetősége osztani a saját kultúráját.
Ez a hét az "Asian week", ami annyit jelent, hogy minden napra készülnek a kelet-ázsiak (közel-kelet nem) valamilyen előadással, programmal a többieknek.
Hétfő este "Fashion show"- val leptek meg bennünket. Fantasztikus volt. Tömör, változatos és szép. Kb 20 perc alatt lezavarták a dolgot -ezalatt végig őszinte tapsvihar tombolt- ezt 1 órás fényképezés követte.:)






Másnap az volt a feladat, hogy próbáljunk meg az iskolában úgy viselkedni, mint az ázsiaiak általában. Tehát, legyünk csöndesek, okosak, kifinomultak, udvariasak, tisztelettudóak blabla, de ami a legfontosabb viseljünk egyenruhát. Ami azt jelenti, hogy akinek volt otthon az vegye fel, akinek nincs az nézzen ki elegánsan. Én úgy éreztem itt az ideje bevetni a magyar népviseletemet (KÖSZÖNÖM KATI NÉNI!), mert kitudja meddig lehet még nálam. Évnyitó nem volt, úgyhogy még nem látta senki.
Egyből rám is mozdult egy kínai diáklány:
A mai program pedig az esti "Asian feast" volt (Ázsiai lakoma), amiről egy videót is készítettem:


Ezen kívül történt még ma, hogy megbeszéltük az emelt emelt (nem kötelező) matekórák idejét, ami kedd és csütörtök 18:30-19:30 lett végülis.
És a fizika óra sem volt olyan tragédia, végre mutatott valami újat a tanár (vagy legalábbis már nem emlékeztem rá), mégpedig az Acp=v^2/r bizonyítását, levezetését.
Megkaptam az első olasz dogám eredményét is, ami 35/40 pontos lett, és rá volt írva, hogy "bene" (jó), tehát nem panaszkodom.

Illetve a blog bővült egy új adminnal -az Édesapukám személyében- és ennek köszönhetően egy látogató-számlálóval is.

2008. szeptember 21., vasárnap

Venezia

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Ő a World Cultures tanár és az idegenvezetőnk egyben, aki imád mutogatni.
Akinek van olyan képe, amin két 17éves olasz csajt ölelget, az jelentkezzen!
Házasság is volt.
Ő az angol angoltanárnénim.
Ez én vagyok.
Ez meg Diana from Serbia, aki ölelget. (fizikus-öszdöndíjas!)

Ő Wallace from Kenya a vállamon.
Ez egy gondolaműhely.
Ez meg szerintem egy nagyon jó kép lett. A csajszit is kedvelem, bár a nevét ezúttal is elfelejtettem, mert pekingi. (kint volt az olimpián is)
Vélemény?;)

2008. szeptember 19., péntek

Velence ismet!

Szabad a gazda?
Az elozo kep Koperrol keszult. Oda mentem volna holnap Christoffal, egy spontan kirandulasra.
De az van, hogy az elsosok masik fele holnap megy Velencebe es megkertem a tanart, hogy ha van hely had mehessek. Maradt eppen egy, amit nekem felre is tett. Ugyhogy holnap megyek megegyszer Velencebe, remelem most szebb idot kapunk.
A masik meg, hogy tegnap volt valami multikulturalis eloadas kereteben egy eloadasa Jan Morris ironak a suliban. Nemtom ismeri-e valaki, de allitolag eleg hires, ugyhogy gondoltam megemlitem. Jokat mondott, de nagyon nehez szavakat hasznalt, ugyhogy nem is eroltettem magam a figyelessel, aludtam. Akit erdekel megnezegetheti: http://en.wikipedia.org/wiki/Jan_Morris
Kedvcsinalonak annyit mondok, hogy 82 eves. Jah, and he is a she...Mrs. Dubtfire-re emlekeztetett, de az elmeje es a humora meg mindig nagyon friss.
Nah, megyek aludni, mert 6:45kor indulunk.

2008. szeptember 18., csütörtök

Találós kérdés: Mit ábrázol a kép?







русский

Hétfőn részt vettem életem első Orosz óráján. Az egyik tanár jól beszéli és órákat kezd adni. Az megy aki akar. Én úgy döntöttem, hogy elmegyek, miért ne? úgysincs hasznosabb dolgom. Hát elég komoly, nem fogom egyhamar megtanulni a nyelvet, de talán 1-2 szót, betűt...Főleg másodévesek voltak az órán. Összesen kb 15en voltunk és a teljes magyar különítmény képviseltette magát. (A plusz poén, hogy mind3an egymástól függetlenül-elkéstünk) Elmondhatom, hogy jól éreztem magam, úgyhogy ha tehetem fogok járni rendszeresen. Hétfőnként van 6-7 óráig (este).
Kedden este 8kor breaktánc tanfolyamot indított Misha. Természetesen részt vettem. Egész jól is ment az állós rész, de aztán valamiért elkezdett a drót a kezemben fájdalmat okozni, úgyhogy megpihentem. Azóta is fáj néha, de nyugi Mama, előfordult már többször ilyen és mindig megjavult.
Szerdán (tegnap) részt vettem az első gitárórámon is. Hát az annyi volt, hogy a tanár (egy másodéves) adott egy papírt, amire pár alap dallam le volt írva. Mondta hogy ezt gyakoroljuk, megmutatta aztán heló.
Eldöntöttem, hogy tetszenek az Economics (közgazdaságtan) órák és inkább felveszem emelt szintre. A másik meg, hogy a Filozófiát már rég óta fontolgatom, mint 7. tantárgy. Holnap fel fogom venni és így a nagyon könnyű, szellős, ráérős órarendemből csinálok egy sűrűt. Lehet kommentelni, hogy ki szerint mennyire vagyok hülye! Persze ha nem oké a dolog, akkor leadhatom a tárgyat.
A másik amin töröm a fejem, hogy mi érhet többet az IB diplomámban, ha az angol vagy ha az economics van emelt szinten? Illetve ha az olasz nyelv vagy ha a filozófia van benne? Tényleg jó lenne 1-2 tanács, mert én csak tippelek. Ha EVIME-sek olvasság a blogom, légyszi most jelezzenek.
Ő meg Réka:(ezt azért, mert árulkodtál:P)

2008. szeptember 16., kedd

Kupakolás, vitorlázás, medúza

Tehát, hogyan is játsszák a pöckölős, kupakolós játékot? A lényege kb a gombfoci, az üveggolyózás (bocsa) és a sakk között van.
Nos, itt műanyag dobozos tejek vannak, amiknek elég nagy kupakjaik vannak. Van zsíros és szegény, azaz kék és piros, azaz egyik és másik csapat. Játszhatja 2 és 4 ember.
Ha 2 ember játssza, akkor mind2nek van egy királya (ez vmi tejszíneskupak, a lényeg,hogy más színű) és 10 parasztja. Mi csak "that guy" nak vagy "this guy" nak hívjuk őket. Jó nagy asztalok vannak Palában, azokon játsszuk. Az győz aki előbb lelöki a másik királyát az asztalról. Természetesen mindenki csak a saját kupakjait pöckölgetheti. Nos, kb ennyi, de most jöjjön a 4es játék:
Mind2 király kap egy segítőt, egy ember személyében. Ők az "officer"ek. A tábla pedig bővül 6 piros, 6 kék és 2 rózsaszín (officer) bábúval. Az officer és a király is pöckölheti a saját guy-jait, de a király nem nyúlhat az officerhez és fordítva sem. Ilyen az alap felállás (4 játékossal):

Kezdésnek érdemes elrejteni az officert.

Ma pedig éppen akartam menni aludni egy délutánit, amikor eszembe jutott, hogy most kell mennek vitorlázni. Nos, lecammogtam félálomban. Persze nem kellett vitorláznom, de a supervisorral elmehettem motorcsónakozni mellettük. Elmentem hát és rájöttem, hogy a vízről mégszebb a környék.
Sőt, láttam egy hatalmas medúzát is....

2008. szeptember 14., vasárnap

Velence

Tegnap elmentünk Velencébe. Reggel 6:45kor volt a találkozó a Piazzán. Előző nap 2ig dumálgattunk a szomszéd szoba lakóival, úgyhogy átaludtam az utazást. Egy nagy busszal mentünk kb. 50en (az elsőévesek kb fele, pár másodéves és pár tanár). Letettük a buszt valahol és egy fél órányi hajóúttal el is értük a turistaparadicsomot. Először nem tűnt olyan nagyon rendhagyónak a város.
Aztán 1-2 templom után én lemaradtamm a többiektől, mert kaját akartam venni. (nem reggeliztem) Épp bent álltam a boltban, amikor leszakadt az ég. Hátjó, mondom, akkor itt szépen nyugodtan regebédelek. Pár perc múlva az egyik iskolatársam zuhant be az ajtón, egy rövidgatyában és egy pólóban, természetesen szarráázva. Kérdezem mitőrtént:
"A buszon hagytam a cuccom és elhagytam a többieket."
Én: "Térképed van?"
Ő: "Az van."
Én: "Az jó, mert azt meg én hagytam el.Gyere egyél velem."
Megettünk, megittunk, aztán tanakodtunk, hogy mi a jobb, ha itt töltjük az egész napot, vagy ha végigússzuk Velencét. Aki ismer tudja, hogy az utóbbit választottam.
Ígyhát nekiláttunk a városnézésnak, tető alól tető alá rohangálva, ordibálva, énekelve, jobbra, majd balra, de leginkább előre, a feltételezett irányba, de ha nem az sem baj.
Csináltuk ezt 2 óráig, aztán úgy éreztük jó lenne megkeresni a többieket, úgyhogy útbaigazítást kértünk egy BurgerKingben és a követlező - előre megbeszélt pont felé vettük az irányt.
Meg is találtuk őket. Mindenki nyafogott, hogy mennyire rossz ez így most, mi meg nevetve meséltük történetünket. Aztán együtt elindultunk, megnéztünk még pár templomot. Rájöttem, hogy a World Cultures tanár nagyon sokat tud beszélni a festményekről, és viszonylag érdekesen is. Ettől függetlenül nem jegyeztem meg túl sok mindent, mert annyira azért nem érdekel a téma, meg szerintem a nagyja csak szájbarágás. (odaképzelt 3szögek, kitűnő pontok, átvitt értelmek...)
Utána csurom vizesen elindultunk haza. A buszozást nagyjából végigaludtam megint.
És most jön a meglepetés: Azt hittem hazaérek, és legalább 12 óráig nem dugom ki az orrom az ágyból (persze csak egy kiadós fürdés után).
Ehhez képest az eddigi, szerintem legjobb Mickey-partyn vettem részt este, utána pedig hajnali 5ig játszottam egy nagyon érdekes játékot, amit Ben (Hongkong) szokott otthon játszani az apukájával és megtanította. Majd holnap elmagyarázom, most lövik a netet.



Ő az útitársam, Christof Hollandiából.