A project week elkezdődött. Minden diák elutazik valahova Csehországtól Szicíliáig, Horvátország, Német. Én Bolognába vagyok besorolva, ahol iskolákat és fogyatékos- és öreg-otthonokat fogunk látogatni. Mi indultunk legkorábban, délután 3 órakor (pénetek), ami vicces volt, mert 13:15ig még tanítás volt. Még arra sem volt időm, hogy a blogomba írjak...
Ha minden igaz elm1ünk a Ferrari múzeumba Maranelloba, de én a Ferrarában lévő Lamborghini múzeumot is meglátogatnám.
Csütörtökön véget és a project week, de közvetlenül utána 3 napos long weekendünk van. Azt tervezzük páran (kb 10en), hogy Firenzébe megyünk. Vettem új fényképezőgépet (a régit elhagytam Torontoban), úgyhogy remélem tudok majd nektek képeket mutatni.Viszont ami a legfontosabb a Ti szempotokból, hogy Dorka szervezett egy csoportot (10 fő) Egerbe és szerda körül felmennek Budapestre is. Lesz, aki hamarabb, lesz aki vasárnapig marad. Ezért ugyanazt mondom, mint amikor a norvég suliból jöttek hozzánk telelni, hogy akit érdekel a lehetőség, hogy találkozzon velük, esetleg idegenvezesse őket, az írjon ide a chatbe vagy egy kommentet. Ha gondolod írhatsz nekem emailt a bokorgyuri@freemail.hu ra is, de nem vagyok biztos benne, hogy rendszeresen tudom nézni.
Megerkeztunk Granaroloba (Bologna mellè). A host csalàdom nempontosan olyan,amilyennek kèpzeltem. Egy kedves idos hazaspar, akiknek màr inkàbb unokàjuk lehetnèk, mint gyerekuk. Franciàul beszòlnek egy kicsit - de az nem segit, ezert aztan ra vagyok knyszerulve az olaszom fejlesztesere. Mutogattam nekik kepeket, a sulirol meg otthonrol. Egy vendegszobàjuk van, azt kaptam en. Azt mondjàk, hogy rendszeresen van ilyen befogadott gyerekuk, mit èn. Ennek megfeleloen eleg rutinosan=lassan beszelnk olaszul, hogy eselyt adjanak megertenem oket.
Este elmentunk a kozeli pizzeriaba, ahol talalkoztunk a sulitarsakkal es az o hostcsaladjukkal. Ugy lattam akik hostolnak minket, tobsegben az egyemhez hasonlo boldog idos hazaspar, akiknek van egy extra szobajuk, mert a gyerekuk mar nem laknak benne ès szeretnek segiteni masoknak meg unatkoznak is egyedul.
Holnap megkezdjuk a melot, de csak annyittudok pontosan, hogy 8kor fel kell kelnem, ugyhgy joakat!
2009. február 28., szombat
2009. február 20., péntek
hétfőkeddszerdacsütörtökpéntekszombatvasárnap
Vasárnap lenyomtunk 30km-t sílécen. Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy számomra a XC síelés az egyik legunalmasabb sport. Ami jó benne az a lefelé rész, a táj és az hogy elfáraszt. Mindez valószínűleg elmondható a DH síelésről is, úgyhogy jövőre biztos, hogy azt fogom választani. Maga a hétvége jó volt. Szombaton 10 körül indultunk. autóztunk 5 órát. Aztán kicsit síeltünk, ettünk, ittunk és mulattunk. Jah, és néztük a Local Team konrta Helyi Csapat mérkőzést az ottani hokipályán. Emiatt nagyon irigyek voltunk ám a Mishával. Másnap a verseny és már mentünk is haza. Kb. 2 és fél óra alatt csináltam végig, ami nem is rossz ahhoz képest, hogy a norvég gyereknek (aki nem idén kezdte a szakmát) 2:45re volt szüksége.
Hétfőn tanultam a keddi economics (amit egyébként tökre elkúrtam és 3as lett) és matek dogámra (amit tulajdonképpen nem kúrtam el olyan nagyon csak egy feladatban, de arról azt sem tudtam hogy létezik). És megkaptam a 7es olasz dogámat.:) - Ennek nagyon örültem.
Kedden megkezdtem az új extra social servicemet. (Azért mert év elején 5 foglalkozást "ellógtam" a kötelezőmből.)
A feladat tetszik nagyon és testhezálló: Játszani alsós gyerekekkel a napköziben egy kb 15 perces autózásra lévő iskolában.
Viszont a csapat ennél rosszabb alig lehetne: A supervisor Anete, az új lett önkéntes, aki 3 hónapra jött csak és értelemszerűúen nem tudja mit kell csinálni, az egyetlen lány diák az iraki Lamis, a többiek Umur, a bunkó török kosaras, Erlin a 190cmes, 95kilós albán boxoló, Stefano a horvát iszákos, Houang a vietnámi tudós-alkatú fizikus ösztöndíjas és jómagam. Egyszóval nevelési problémáink biztos nem lesznek, de gyerekekkel játszani nem a lehető legijesztőbb csapatot kéne kiválasztani.
Végülis Anete és én mondtunk pár játékot és azzal úgy elvoltunk, csak a srácoknak tovább tartott némelyiket elmagyarázni, mint a gyerekeknek. Az idegesített kissé, hogy amikor végre megértettem mindenkivel a feladatot akkor Umur elkezdte azt a verzióját magyarázni amit ő a kosáredzésen szokott játszani és ezzel összezavart mindenkit.
Nah, mind1 reméljük idővel összeszokunk és megtanulunk felkészülni is rendesen.
Szerdán kimentem bicózni, mert gyönyörű volt az idő. Bicóztam egy jót és készítettem egy képet, amit el akartam küldeni MMSen egy pár olvasómnak, de sajnos nem működött a szolgáltatás. Íme a kép:
Csak a sportok viszonyításaként mondanám, hogy míg a símaraton után kicsit nyomott volt a talpam ez a 2 órás bicózás után másnap annyi váll- és hátizmom fájt, hogy nem is tudtam hogy ennyi létezik.
Csütörtökön pedig tartottunk Mishával egy Biketrial és Breakdance Showt. Elég jól sikerült, bár szerintem ez főleg az Ő érdeme. Egy videó is készült az embertánc részről, de 2 perces hossza ellenére valahogy 90Mb lett, úgyhogy nem tudom feltölteni.
Most meg péntek van, játszottunk RoadHockeyt, ahol a sebesült Lilyt ápoltam az anyukámtól kapott cipősdoboznyi elsősegélyszerekkel. Meg voltunk tutorial dinneren a közeli pizzériában.
És azon nyomban elkezdem az Economics Internal Assessmentemet írni, mert hétfő a határidő és vasárnap még egy utolsót síelni kell mennem.
Jóéjt!
2009. február 13., péntek
Toronto - Pictures UPdate
Az alábbi interjúnk a The New York Times híres amerikai napilap Around the world rovatának citromdíjas magyar fordítása sorkizárttal:
How was Toronto? - Cool!!!
Bővebben?:) A repülést szerettem. Furcsa, hogy odafele 6 órával többet kell ébren lenni, mégis pörögtem, hazafelé pedig 6-tal korábban kellett lefeküdni mégis hogyki voltam. Voltak Érintőképernyők szerelve minden ülésbe. Odafele filmet néztem, sört ittam, kajáltam (habár nem sokat adtak), matekoztam egy kicsit meg beszélgettem az egyik csini stewardessnénivel.
(a kép csak illusztráció)
Visszafele csak aludtam és sört ittam. (Van ami sosem változik - Heineken)
(ez nem illusztráció)
Nade milyen Toronto?
Az autók hatalmasak, autómataváltósok és az átlag típus jóval menőbb mint otthon (vagy akár Olaszországban). A belváros nagyon magas. Az iparcikkek árai kisebbvagyegyenlők, mint itthon, a drug termékek (élelmiszer, gyógyszer...) árai nagyobbvagyegyenlők. Alkoholt csak egy üzlethálózat adhat meg a pubok, de ott min. 3x annyiba kerül, mint otthon és 19-nek kell lenni. (Kérik! - a személyit) Hasznos a CN tower, mert a város déli pontjánál van és -hacsak nem takarja egy másik felhőkarcoló, akkor- mindenhonnan látni és segít a tájékozódásban. 2 metrovonala van: egy É-D és egy K-NY, rendkívül egyszerű. A szerelmények kb 1,5x olyan szélesek mint otthon.(Bár az új francia biztos nagyon jó.) Ha egyszer bejutottál a helyi BKV (gondolom TKV:P) rendszerébe, akkor nincs több j1ellenőrzés. Nincsenek ellenőrök!!! Viszont valamit tudnod kell, hogy bejuss, mert minden állomáson külön őrök, rácsok, kapuk vannak. A buszt nemtom, azt nem próbáltuk. Az utcán gyakran látni embereket korival vagy hokiütővel a kezükben és csak ez a rövid időm alatt 5 jégpályát láttam.
És milyen volt a host családod?
A host családomban volt egy kanadai apuka (George) és egy norvég anyuka (akinek vmi cifra neve volt) akik egyébként a wales-i UWCben ismerték meg egymást 1972ben. Ezek után furcsa, hogy miért van az, hogy a legidősebb fiuk csak egy évvel idősebb mint én (pedig az én szüleim akkor még csak tökmagok voltak:)), aki amúgy egyetemi koleszban lakik valahol messze, tehát nem is láttam. A legkisebb srácuk olyan 13 körül lehet. Ő az UCC-be jár és nagyon összetett személyiség. Érdeklődő, mozgékony, gyerekes (nyilván), szereti a sportokat és a kutyákat, és néha túl őszinte (az anyja nevelése ellenére), jó srác - hasonlítunk is szerintem; és amikor mondtam, hogy szeretek hokizni, van egy vizslám és mellesleg ki tudom rakni a rubik-kockát, akkor egyből megalapozódott a barátságunk. A korban középső fiú pedig George (mint az apja). Ő az a "fajta", aki alapvetően hallgatag, de amikor mond valamit, akkor az általában tartalmaz is valamit és mindenki rá figyel. Azzal indokolja, hogy a hallgatással többet tanul. Idén akar pályázni az UWCbe és szerintem nagyon jó esélye van. (És ugye a kanadaiak kb 30-at vesznek fel évente.)
Osszessegeben ez az eddigi legnagyobb Cultural Shock, ami èrt. (Az valami olyan hagyomány/jelenség/dolog ami nagyon eltèro, mint az en kulturamban.): A hazuk Toronto legmenobb kornyeken volt. Olyan volt mint egy sik rozsadomb keritesek nelkul. A kèrojuk 3 emeletes volt (kb 500m2). Fönt haloszobak, kozepen nappali, etkezo, konyha+etkezo, dolgozo, furdo,hall. (kb mindegyik akkora mint egy tanterem) Ugy inditottak, hogy elnezest kertek, hogy csak egy vendegszobajuk van (mert a tarsam egy olasz csaj volt ès nyilvan nem lehet minket egy szobaban altatni), ezèrt nekem a "jàtszoszobaban" (vagy minek nevezzem) kellett aludnom, ahol volt sajàt pingpongasztalom, egy kis biliàrd, darts, kanapè, àgy, fotel ès egy TV, ami volt vagy 20 èves. Igen àm, de ez volt az egyetlen TV a palotàban. Csakugy, mint hàzitelefon: Abbol is csak egy volt; a konyhàban. Vagy szamitogep: Abbol is csak egy volt, a csalàdfonek. Pont mint mobiltelefon (ami nèha nem is mukodott neki) Autojuk is csak 1 volt. Szoval èn a helyukben eladnèk pàr szàz nènyzetmètert, megvàlnèk legalàbb 2 furdoszobatol az 5bol, a kb 30 szètszort antik szèket, ès kanapèt bevàltanàm egy ujabbra, meg azt sem ertem, hogy minek minden 2. szobàba kandallo (az enyemben is volt) mikor ugysem hasznaljak.
Nade mit csináltál?
Erre a kérdésre sosem tudok mindenkinek kielégítő választ adni. Ez azért van, mert ÁT KELL ÉLNI. Azt semmi sem pótolja...De megpróbálom:
Sétáltam, várostnéztem, CN-towerbe mentem, eldugítottam a host családom wc-jét (nem tehetek róla, hogy a kanadai WC-lyukak kisebbek), yach-klubban ettem és zongoráztam, Tim Horton's-ban ittam forrócsokit, sörösdobozos kávét ittam, kanadai magyarral (Adriánnal) találkoztam, kanadai sört ittam sétáltam a világ leghosszabb utcáján (Yonge st.), láttam a gyémánt-múzeumot (hangsúlyozom, hogy csak kívülről, és a gyémánt jelző is csak az épület alakjára jellemző).
És milyen volt a konferencia?
Mondtak sok szépet és jót, de még mindig az a véleményem az ilyen konferenciákról, hogy annyi idő alatt amíg beszélnek több jót lehet tenni. (Pl. nem a lámpafénnyben kéne pompáznia a teremnek elhúzott függönyökkel, hanem épp fordítva) Bemutattak szép előadásokat, történeteket, filmeket és gondolatokat. Ettől függetlenül kötelességnek éreztem és ülve aludtam néha. Úgy éreztem magam kicsit mint filozófiaórán. Vagy nem vagyok elég érett, vagy nem vagyok elég unalmas ezekhez az igeosztásokhoz.
Milyen volt az iskola?
Hétfőn résztvettem egy tanítási órán az Upper Canada Collegeban. Úgy éreztem magam, mintha egy UWC, a Puskás és a Parlament egyvelegében lennék.
Ez egy fiúiskola, ahol mindenkinek egyenruhát kell hordania. A diákok min.70%ának nem kanadaiak a szülei. Kb. 35%nak valamilyen szinten vízszintes volt a szeme. Van aki lelkesen dolgozik, van akin látszik, hogy kötelesség és próbálja a lehető legjobban megnehezíteni a felettesei munkáját (Jelzem ez az említett 3 hasonlat közül közül csak 1-ről nem mondható el.).
Annyira nem volt fényűző az iskola gazdagsága (valószílűleg azért, mert most építettek meg egy olimpiai és egy "normál" méretű jégcsarnokot úgyhogy le lehetnek égve), de azért befigyelt minden teremben egy projektor és egy számítógép. Ezen kívül láttam még úgy 50 számítógépet. Mind vagy Dell volt, vagy ez az Apple, amit még nem is láttam (nem is értem hol van benne a hardver).
Amikor azonban hallottam, hogy milyen iszonyatosan pénzesek egyes diákok (de az átlag is nagyon - kb 5millió HUF az éves tagdíj mindnekinek) eljutottam arra a szintre, hogy már csak mosolyogtam. És nem szégyenemben, vagy irigységemben, hanem mert rájöttem, hogy leszarom...Nem cserélnék velük, még akkor sem, ha odaadnák a legújabb Ipod touch-jukat, a 2009es 7-es BMWjüket, a Floridai luxusvillájuk kulcsát, fürödhetnék a Karib-tengeri yachjukban, esetleg leszállhatnék a saját szigetük repterén...
(Najó ez valószínűleg azért nem igaz, de meglepődtetek, hogy ilyet írtam, mi?:))
Volna még valami hozzáfűrnivalód?
Igen. Döbbenetes volt, hogy milyen összetett Toronto lakossága: A reptéren arab biztonsági- és "határőrök". Indiai vagy bangladesh-i taxisofőrök (Becsüljétek meg a magyar taxisokat, akik születésük óta Budapesten élnek és utca, házszám a fejükben!-Ezek 5 percig beszéltek telefonon, mire megértették hol van az UCC, de állítom némelyiknél még én is jobban ismerem a várost.). China-town. Little-Italy. Állítólagos nagy magyarság (főleg 56-ból). Stb.
Jah...és csináltam rengeteg fotót! Aztán az utolsó nap elhagytam a fényképezőm...Jó vagyok, tudom...Ezt a néhányat Tiziana (utazótársam) csinálta:
How was Toronto? - Cool!!!
Bővebben?:) A repülést szerettem. Furcsa, hogy odafele 6 órával többet kell ébren lenni, mégis pörögtem, hazafelé pedig 6-tal korábban kellett lefeküdni mégis hogyki voltam. Voltak Érintőképernyők szerelve minden ülésbe. Odafele filmet néztem, sört ittam, kajáltam (habár nem sokat adtak), matekoztam egy kicsit meg beszélgettem az egyik csini stewardessnénivel.
(a kép csak illusztráció)Visszafele csak aludtam és sört ittam. (Van ami sosem változik - Heineken)
(ez nem illusztráció)Nade milyen Toronto?
Az autók hatalmasak, autómataváltósok és az átlag típus jóval menőbb mint otthon (vagy akár Olaszországban). A belváros nagyon magas. Az iparcikkek árai kisebbvagyegyenlők, mint itthon, a drug termékek (élelmiszer, gyógyszer...) árai nagyobbvagyegyenlők. Alkoholt csak egy üzlethálózat adhat meg a pubok, de ott min. 3x annyiba kerül, mint otthon és 19-nek kell lenni. (Kérik! - a személyit) Hasznos a CN tower, mert a város déli pontjánál van és -hacsak nem takarja egy másik felhőkarcoló, akkor- mindenhonnan látni és segít a tájékozódásban. 2 metrovonala van: egy É-D és egy K-NY, rendkívül egyszerű. A szerelmények kb 1,5x olyan szélesek mint otthon.(Bár az új francia biztos nagyon jó.) Ha egyszer bejutottál a helyi BKV (gondolom TKV:P) rendszerébe, akkor nincs több j1ellenőrzés. Nincsenek ellenőrök!!! Viszont valamit tudnod kell, hogy bejuss, mert minden állomáson külön őrök, rácsok, kapuk vannak. A buszt nemtom, azt nem próbáltuk. Az utcán gyakran látni embereket korival vagy hokiütővel a kezükben és csak ez a rövid időm alatt 5 jégpályát láttam.
És milyen volt a host családod?
A host családomban volt egy kanadai apuka (George) és egy norvég anyuka (akinek vmi cifra neve volt) akik egyébként a wales-i UWCben ismerték meg egymást 1972ben. Ezek után furcsa, hogy miért van az, hogy a legidősebb fiuk csak egy évvel idősebb mint én (pedig az én szüleim akkor még csak tökmagok voltak:)), aki amúgy egyetemi koleszban lakik valahol messze, tehát nem is láttam. A legkisebb srácuk olyan 13 körül lehet. Ő az UCC-be jár és nagyon összetett személyiség. Érdeklődő, mozgékony, gyerekes (nyilván), szereti a sportokat és a kutyákat, és néha túl őszinte (az anyja nevelése ellenére), jó srác - hasonlítunk is szerintem; és amikor mondtam, hogy szeretek hokizni, van egy vizslám és mellesleg ki tudom rakni a rubik-kockát, akkor egyből megalapozódott a barátságunk. A korban középső fiú pedig George (mint az apja). Ő az a "fajta", aki alapvetően hallgatag, de amikor mond valamit, akkor az általában tartalmaz is valamit és mindenki rá figyel. Azzal indokolja, hogy a hallgatással többet tanul. Idén akar pályázni az UWCbe és szerintem nagyon jó esélye van. (És ugye a kanadaiak kb 30-at vesznek fel évente.)
Osszessegeben ez az eddigi legnagyobb Cultural Shock, ami èrt. (Az valami olyan hagyomány/jelenség/dolog ami nagyon eltèro, mint az en kulturamban.): A hazuk Toronto legmenobb kornyeken volt. Olyan volt mint egy sik rozsadomb keritesek nelkul. A kèrojuk 3 emeletes volt (kb 500m2). Fönt haloszobak, kozepen nappali, etkezo, konyha+etkezo, dolgozo, furdo,hall. (kb mindegyik akkora mint egy tanterem) Ugy inditottak, hogy elnezest kertek, hogy csak egy vendegszobajuk van (mert a tarsam egy olasz csaj volt ès nyilvan nem lehet minket egy szobaban altatni), ezèrt nekem a "jàtszoszobaban" (vagy minek nevezzem) kellett aludnom, ahol volt sajàt pingpongasztalom, egy kis biliàrd, darts, kanapè, àgy, fotel ès egy TV, ami volt vagy 20 èves. Igen àm, de ez volt az egyetlen TV a palotàban. Csakugy, mint hàzitelefon: Abbol is csak egy volt; a konyhàban. Vagy szamitogep: Abbol is csak egy volt, a csalàdfonek. Pont mint mobiltelefon (ami nèha nem is mukodott neki) Autojuk is csak 1 volt. Szoval èn a helyukben eladnèk pàr szàz nènyzetmètert, megvàlnèk legalàbb 2 furdoszobatol az 5bol, a kb 30 szètszort antik szèket, ès kanapèt bevàltanàm egy ujabbra, meg azt sem ertem, hogy minek minden 2. szobàba kandallo (az enyemben is volt) mikor ugysem hasznaljak.
Nade mit csináltál?
Erre a kérdésre sosem tudok mindenkinek kielégítő választ adni. Ez azért van, mert ÁT KELL ÉLNI. Azt semmi sem pótolja...De megpróbálom:
Sétáltam, várostnéztem, CN-towerbe mentem, eldugítottam a host családom wc-jét (nem tehetek róla, hogy a kanadai WC-lyukak kisebbek), yach-klubban ettem és zongoráztam, Tim Horton's-ban ittam forrócsokit, sörösdobozos kávét ittam, kanadai magyarral (Adriánnal) találkoztam, kanadai sört ittam sétáltam a világ leghosszabb utcáján (Yonge st.), láttam a gyémánt-múzeumot (hangsúlyozom, hogy csak kívülről, és a gyémánt jelző is csak az épület alakjára jellemző).
És milyen volt a konferencia?
Mondtak sok szépet és jót, de még mindig az a véleményem az ilyen konferenciákról, hogy annyi idő alatt amíg beszélnek több jót lehet tenni. (Pl. nem a lámpafénnyben kéne pompáznia a teremnek elhúzott függönyökkel, hanem épp fordítva) Bemutattak szép előadásokat, történeteket, filmeket és gondolatokat. Ettől függetlenül kötelességnek éreztem és ülve aludtam néha. Úgy éreztem magam kicsit mint filozófiaórán. Vagy nem vagyok elég érett, vagy nem vagyok elég unalmas ezekhez az igeosztásokhoz.
Milyen volt az iskola?
Hétfőn résztvettem egy tanítási órán az Upper Canada Collegeban. Úgy éreztem magam, mintha egy UWC, a Puskás és a Parlament egyvelegében lennék.
Ez egy fiúiskola, ahol mindenkinek egyenruhát kell hordania. A diákok min.70%ának nem kanadaiak a szülei. Kb. 35%nak valamilyen szinten vízszintes volt a szeme. Van aki lelkesen dolgozik, van akin látszik, hogy kötelesség és próbálja a lehető legjobban megnehezíteni a felettesei munkáját (Jelzem ez az említett 3 hasonlat közül közül csak 1-ről nem mondható el.).
Annyira nem volt fényűző az iskola gazdagsága (valószílűleg azért, mert most építettek meg egy olimpiai és egy "normál" méretű jégcsarnokot úgyhogy le lehetnek égve), de azért befigyelt minden teremben egy projektor és egy számítógép. Ezen kívül láttam még úgy 50 számítógépet. Mind vagy Dell volt, vagy ez az Apple, amit még nem is láttam (nem is értem hol van benne a hardver).
Amikor azonban hallottam, hogy milyen iszonyatosan pénzesek egyes diákok (de az átlag is nagyon - kb 5millió HUF az éves tagdíj mindnekinek) eljutottam arra a szintre, hogy már csak mosolyogtam. És nem szégyenemben, vagy irigységemben, hanem mert rájöttem, hogy leszarom...Nem cserélnék velük, még akkor sem, ha odaadnák a legújabb Ipod touch-jukat, a 2009es 7-es BMWjüket, a Floridai luxusvillájuk kulcsát, fürödhetnék a Karib-tengeri yachjukban, esetleg leszállhatnék a saját szigetük repterén...
(Najó ez valószínűleg azért nem igaz, de meglepődtetek, hogy ilyet írtam, mi?:))
Volna még valami hozzáfűrnivalód?
Igen. Döbbenetes volt, hogy milyen összetett Toronto lakossága: A reptéren arab biztonsági- és "határőrök". Indiai vagy bangladesh-i taxisofőrök (Becsüljétek meg a magyar taxisokat, akik születésük óta Budapesten élnek és utca, házszám a fejükben!-Ezek 5 percig beszéltek telefonon, mire megértették hol van az UCC, de állítom némelyiknél még én is jobban ismerem a várost.). China-town. Little-Italy. Állítólagos nagy magyarság (főleg 56-ból). Stb.
Jah...és csináltam rengeteg fotót! Aztán az utolsó nap elhagytam a fényképezőm...Jó vagyok, tudom...Ezt a néhányat Tiziana (utazótársam) csinálta:
2009. február 6., péntek
6 óra múlva indulok Kanadába
Mire jó az iwiw? - Eddig azt hittem arra, hogy ha egy buliban találkoztál egy csajjal, de nem emléxel a nevére, mert túl sokat ittál, akkor csak beírod a keresőbe, hogy "szőke haj, kék szem, iskola, 17-20 év" és kidobja a véges tagú értékkészletet.
De arra is, hogy ha mész egy idegen ország városának iskolájába egy világkonferenciájába, kidobja az egyetlen honfitársad aki ott tanul. Ez is történt. Beszélgettünk is a taggal (Nem nevezem nevén, nehogy megsértsem a személyiségi jogait) msnen sokat. Egyik nap bevágott egy ilyet: Nah, boccs, de most mennem kell, mert 18:30-kor van a kapunyitás a Raptors-Lakers NBA meccsen és előtte még úszok egyet. "És elmész a meccsre?" Hülyevagy mért ne, itt van 10 perc sétára. - A többire nem emléxem mert lefordultam a székről és bevertem a fejem.
Valószínűleg majd fogunk talizni és segít pl megtalálni a Raptors (Toronto NBA kosárcsapata) és a Maple Leafs (Toronto NHL hokicsapata) boltját és csináltatok a nevemre egy mezt.
A host tesóm meg nem válaszol az emailjeimre (eddig). Csak annyit tudok róla, hogy a legmenőbb környéken lakik, szóval valszeg nagyobb lesz a szobám, mint otthon.:)
Reggel 5:30kor indulunk Palából. Peter személyesen kivisz a reptérre. (Újabb respect point) Lufthansával megyünk Munchenig, onnan meg Air Canadával. Állítólag tv van minden székben. Azt mondják nagyon fárasztó lesz az út (össz kb. 16 óra) ,de sztem én élvezni fogom.
Na, most megyek, mert buli van...:)
De arra is, hogy ha mész egy idegen ország városának iskolájába egy világkonferenciájába, kidobja az egyetlen honfitársad aki ott tanul. Ez is történt. Beszélgettünk is a taggal (Nem nevezem nevén, nehogy megsértsem a személyiségi jogait) msnen sokat. Egyik nap bevágott egy ilyet: Nah, boccs, de most mennem kell, mert 18:30-kor van a kapunyitás a Raptors-Lakers NBA meccsen és előtte még úszok egyet. "És elmész a meccsre?" Hülyevagy mért ne, itt van 10 perc sétára. - A többire nem emléxem mert lefordultam a székről és bevertem a fejem.
Valószínűleg majd fogunk talizni és segít pl megtalálni a Raptors (Toronto NBA kosárcsapata) és a Maple Leafs (Toronto NHL hokicsapata) boltját és csináltatok a nevemre egy mezt.
A host tesóm meg nem válaszol az emailjeimre (eddig). Csak annyit tudok róla, hogy a legmenőbb környéken lakik, szóval valszeg nagyobb lesz a szobám, mint otthon.:)
Reggel 5:30kor indulunk Palából. Peter személyesen kivisz a reptérre. (Újabb respect point) Lufthansával megyünk Munchenig, onnan meg Air Canadával. Állítólag tv van minden székben. Azt mondják nagyon fárasztó lesz az út (össz kb. 16 óra) ,de sztem én élvezni fogom.
Na, most megyek, mert buli van...:)
2009. február 3., kedd
Ki megy a hockey országába?;)
Pènteken iszonyatosan jol èreztem magam egèsz nap. Nem tudom pontosan, hogy mièrt. Gyonyoru ido volt egèsz nap (mèg Bora is kellemesen fujt) ès 17/20 pontos lett az English esseym (igaz rengeteg idod ès regitsèget hasznàltam). Az olaszt is egèsz jol èrtettem oràn (sokat segitenek a Misha olasz haverjai) meg az economicsot is. Ebèd utàn megkèrt Rimma (World Lit tanàr) hogy vezessek el egy buszt az uszodàba Monfalconèbe. Mondtam, hogy okè, de akkor viszem a bicomat is.(Amit gyonyoruen meghegesztett az iparos tag. Emlitesre mèlto, hogy a telefonban 25eurot mondott, de a helyszinen csak 20at kèrt.) Tehàt elvittem az uszokat, majd bicoztam egy oràcskàt. Kimondottan bèna voltam, de leglàbb NEM a kezem miatt. Az alig fàjt.
Most szombaton is voltunk sielni. Elmentunk Mishàval egy 2.5 oràs korre, es ennyi elèg is volt. Mostmàr tok biztos vagyok benne, hogy ez nem az èn sportom. Uncsi... Olyan mint a futàs, orszàgutizàs vagy az uszàs. Azokat sem szeretem huzamosabb tàvon.
Vasàrnap esett a ho. Na nem az a szànkozzunk rajta-ho, hanem amint leèrt elolvast. Ennek oromère egèsz nap csak dolgoztam a World Lit prezentàciomon (A Doll's House - The title cimmel) ès a Matek Portfoliomon (ami pedig a leguncsibb feladat, ever; triviàlis kèrdèseket oldj meg ugy, hogy kèpzeld azt, hogy nincs meg hozzà a tudàsod - mindezt szàmitogèpen, hogy sokàig tartson leirni - ezutàn àbràzolz grafikonon is ès kisèrd szoveggel).
A következő hétvégémet már hétfőn megtereztem. 3 programlehetőség közül lehetett választanom. Sí szombat, síverseny vasárnap (az egyik muszáj) vagy szombat Verona-Cultural Visit. Egyértelmű, hogy én a szombat-Verona, vasárnap síverseny kombót terveztem el. Egészen az assemblyig, amikor is Peter (igazgató) bejelentette, hogy a saját torontoi (Canada) ex-iskolája 2 diáknak fizeti az utazását, szállását a következő keddi (febr.10.) World Affairs Conference 2009-re, Torontóba, Kanadába. http://www.waconline.org/
Tekintettel arra, hogy 5 nappal a repülés előtt jelentette be azt mondta, hogy csak olyanok jelentkezhetnek, akiknek nem kell oda vízum és mivel a másodéveseknek IB vizsgáik vannak majdnem minden nap ezért csak elsőévesek mehetnek. Illetve a jelentkezési határidő aznap este 7 óra. (Ergó, volt 3 óra a bejelentés és a határidő között) Mindennek tetejébe kijelentette, hogy sorsolás alapján fogják kiválsztani a küldöttséget. Hát, gondoltam is, hogy hülye aki nem próbálja meg, mert kb 30-40 ember esik bele a keretbe, ebből 25nél több nem hiszem h odafigyelt és legfeljebb 10 fogja venni a fáradtságot, hogy írjon egy motivációs levelet 3 órán belül. Mivel én már írtam egyet 2 hónapja az egyimtomi Model United Nations konferenciára, ezért csak átírtam 1-2 szót és elküldtem egy az egyben.
Ma reggel pedig suliba menet utánam kiabált Sally (igazgató neje) hogy olvassam az emailjeimet minél hamarabb. Ez volt a postaládámban:
Ciao Attila,
Your name was one of the two I drew from the hat - can you confirm that you are able to go as soon as possible?
Peter
Akinek fordításra van szüksége leírom: IGEN! Megyek Kanadába!!! Méghozzá MOST szombaton hajnalban! Szerdán délután jövünk vissza. Program nagyvonalúan:
Szombat: utazás, körbenézés, host család megismerése stb.
Vasárnap: Toronto városnézés
Hétfő: A helyi public (fizetős) IB iskola (UCC) látogatása. Szerencsés, hogy a párom, Tiziana from Italy inkább humán beállítottságú, úgyhogy ő töri meg hasonló órákra fog beülni én pedig Matekra,Fizikára és Economicsra meglepő módon - várhatólag
Kedd: Konferencia (Climate Change és Education vagy Energy témakörben nekem) és utazás haza
Ez annyira komoly, hogy már meg is vette Peter a j1eket. Jól esett, hogy a Puskáshoz hasonló módon, ahol Lacibácsi jónéhányszor rátörte az ajtót az éppen aktuális tehetetlen tanáromra: "Na hol van az a lókötő-Simon, elviszem?!" - A fizika órámra egy titkárnő benyitott, hogy elnézést kérjen de azonnal szüksége van az Attila passport numberjére.
Ráadásul az Amazonon rendelt, UKből jövő SAT könyveim is megjöttek.
Nah, most mennem kell, mert 5kor el kell vinnem a kórust Udinébe.
Idézném kedves teniszedzőm, Ákos smsét, amit akkor küldött amikor augusztus 28-án elintultam Duinoba: "Nyílik a világ kiccsávó!" - Most érzem igazán, hogy igaza van...
Most szombaton is voltunk sielni. Elmentunk Mishàval egy 2.5 oràs korre, es ennyi elèg is volt. Mostmàr tok biztos vagyok benne, hogy ez nem az èn sportom. Uncsi... Olyan mint a futàs, orszàgutizàs vagy az uszàs. Azokat sem szeretem huzamosabb tàvon.
Vasàrnap esett a ho. Na nem az a szànkozzunk rajta-ho, hanem amint leèrt elolvast. Ennek oromère egèsz nap csak dolgoztam a World Lit prezentàciomon (A Doll's House - The title cimmel) ès a Matek Portfoliomon (ami pedig a leguncsibb feladat, ever; triviàlis kèrdèseket oldj meg ugy, hogy kèpzeld azt, hogy nincs meg hozzà a tudàsod - mindezt szàmitogèpen, hogy sokàig tartson leirni - ezutàn àbràzolz grafikonon is ès kisèrd szoveggel).
A következő hétvégémet már hétfőn megtereztem. 3 programlehetőség közül lehetett választanom. Sí szombat, síverseny vasárnap (az egyik muszáj) vagy szombat Verona-Cultural Visit. Egyértelmű, hogy én a szombat-Verona, vasárnap síverseny kombót terveztem el. Egészen az assemblyig, amikor is Peter (igazgató) bejelentette, hogy a saját torontoi (Canada) ex-iskolája 2 diáknak fizeti az utazását, szállását a következő keddi (febr.10.) World Affairs Conference 2009-re, Torontóba, Kanadába. http://www.waconline.org/
Tekintettel arra, hogy 5 nappal a repülés előtt jelentette be azt mondta, hogy csak olyanok jelentkezhetnek, akiknek nem kell oda vízum és mivel a másodéveseknek IB vizsgáik vannak majdnem minden nap ezért csak elsőévesek mehetnek. Illetve a jelentkezési határidő aznap este 7 óra. (Ergó, volt 3 óra a bejelentés és a határidő között) Mindennek tetejébe kijelentette, hogy sorsolás alapján fogják kiválsztani a küldöttséget. Hát, gondoltam is, hogy hülye aki nem próbálja meg, mert kb 30-40 ember esik bele a keretbe, ebből 25nél több nem hiszem h odafigyelt és legfeljebb 10 fogja venni a fáradtságot, hogy írjon egy motivációs levelet 3 órán belül. Mivel én már írtam egyet 2 hónapja az egyimtomi Model United Nations konferenciára, ezért csak átírtam 1-2 szót és elküldtem egy az egyben.
Ma reggel pedig suliba menet utánam kiabált Sally (igazgató neje) hogy olvassam az emailjeimet minél hamarabb. Ez volt a postaládámban:
Ciao Attila,
Your name was one of the two I drew from the hat - can you confirm that you are able to go as soon as possible?
Peter
Akinek fordításra van szüksége leírom: IGEN! Megyek Kanadába!!! Méghozzá MOST szombaton hajnalban! Szerdán délután jövünk vissza. Program nagyvonalúan:
Szombat: utazás, körbenézés, host család megismerése stb.
Vasárnap: Toronto városnézés
Hétfő: A helyi public (fizetős) IB iskola (UCC) látogatása. Szerencsés, hogy a párom, Tiziana from Italy inkább humán beállítottságú, úgyhogy ő töri meg hasonló órákra fog beülni én pedig Matekra,Fizikára és Economicsra meglepő módon - várhatólag
Kedd: Konferencia (Climate Change és Education vagy Energy témakörben nekem) és utazás haza
Ez annyira komoly, hogy már meg is vette Peter a j1eket. Jól esett, hogy a Puskáshoz hasonló módon, ahol Lacibácsi jónéhányszor rátörte az ajtót az éppen aktuális tehetetlen tanáromra: "Na hol van az a lókötő-Simon, elviszem?!" - A fizika órámra egy titkárnő benyitott, hogy elnézést kérjen de azonnal szüksége van az Attila passport numberjére.
Ráadásul az Amazonon rendelt, UKből jövő SAT könyveim is megjöttek.
Nah, most mennem kell, mert 5kor el kell vinnem a kórust Udinébe.
Idézném kedves teniszedzőm, Ákos smsét, amit akkor küldött amikor augusztus 28-án elintultam Duinoba: "Nyílik a világ kiccsávó!" - Most érzem igazán, hogy igaza van...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
.jpg)
