Ezt a blogot 2010. szeptember 11-én ünnepélyesen bezártam.

Ha továbbra is kíváncsi vagy életem alakulására, ITT követheted.

Köszönöm az eddigi figyelmet!



2009. április 30., csütörtök

Tabló

És íme:Nem mondom, szépen dolgoznak a srácok. Ebből a képből csináltak egy olyat, ami fönt van. Bárcsak létezne ilyen pattanásölő arclemosó...

2009. április 29., szerda

Megint török és Elyas szülinapja, Sistiana

Mint mondtam Elyasnak szülinapja volt, és tortát sütöttünk neki:



utána már össze is vesztek Mishával: :)

Másnap Umurnak, a töröknek volt volt.

Vasárnap pedig diákok által rendezett piknikezés volt Sistianában.Misha úgy emlékezett, hogy 10:30kor indulunk. Mi 10:35kor érkeztünk a megbeszélt helyre. Nem volt ott senki. Gondoltuk, biztos elmentek már, siessünk utánuk.Már 1 órája loholtunk, ott voltunk a megbeszélt helyen, és sehol senki. Felhívtam őket: 12:00kor van az indulás.
Nah, mindegy 1kor be is értek minket és mivel elhozták a kajánkat (amit kiderült, hogy szintén nekünk kellett volna hozni a Mensáról), ezért ettünk és boldogok lettünk.
Ezután ugráltunk egy talált strandröpipályán (még mindig tudok szaltózni:)), falatmásztunk, röpiztünk és egyesek fürödtek is (én múlt héten fürödtem már és túl hideg volt ahhoz, hogy élvezzem). Hazafelé futottunk, utána meg Peter (diri) trambulinján ugráltunk egy kicsit. Remek nap volt.



Most viszont Internal Assessment kell írnom Economicsból szombaton pedig SAT-t írok (amerikai egyetemi központi felvételi). Egész nap a Physics Group Projecten dolgoztunk, amit majd egyszer le is írok, hogy micsoda. Kicsit be vagyok havazva a munkával.

2009. április 23., csütörtök

Török

Nem, most nem Umurról beszélek, hanem arról, hogy pénteken félbetörtem a diri nagylábujjának a körmét. Nem, nem vesztünk össze csak road-hockeyztunk és lábbal védett. :)
Ma meg a kormánycsapágyam felsőcsészéjét törtem el. A vázon belül és kívül lévő rész természetellenesen kettévált. Gondolom az utóbbi idők akasztásait és az elsőkeréken pattogva forgást nem szereti. (Ha nem érted miről van szó nyugodj meg, nem te vagy a hülye.:))
Ez még önmagában normális dolog volna, de holnap bemutatózunk Monfalconéban. Idegesítő lesz így bicózni, de muszáj szórakoztatni a népet. Végülis csak kotyog. (Anyunak, Mamának és a többi nőnek aki nagyon félt írom, hogy ez nem veszélyes dolog, mert nem fog eltörni alattam a bicikli, hogy elessek.)
Nah, már mennem is kell, mert most van Elyas szülinapja (20) és én sütöttem a tortát. (Életemben először.)
...............
(najó, csak segítettem almátszelni, és adagoltam a cukrot, ami egyébként fehéroroszul és ukránul és cukor:))

2009. április 16., csütörtök

Húsvéti szünet

A húsvéti szünet nálunk annyit jelentett, hogy pénteket és hétfőt megkaptuk szabadnak. Sokan utaztak. Szombaton kb minden 3. ember akivel összefutottam megkérdezte: -Te miért nem utaztál el? - Vettem egy nagy levegőt és:
-Kb 3 esszét be kell fejeznem 2 7en belül:
-Ha utazok, akkor nem tanulok viszont költök.
-Ha maradok és tanulok s pihenek, akkor kényelmesen meg tok csinálni mindent és pl. majd nyáron tudok utazni, amikor úgyis unatkozni fogok.
Tehát anyagilag ugyanúgy jövök ki, viszont nem fogok nyáron unatkozni és még kész is vagyok a tanulnivalóval előbb és fel is töltődök kicsit.

Ezek után magyarázza meg valaki miért adnak nekem csak 4est Economicsból. (Így nem sokan mérlegelnek opportunity costokat.)

Tahát maradni sikerült, tanulni kevésbé...:)
Mit csináltam? Maradtak azért jópáran, tehát sütögettünk, sört felejtettünk a mélyhűtőben, jegeltük a téremet, aludtunk, jó azért valamennyit haladtunk is a munkával, és mivel mind a Dorkát meglátogatta Edina-barátnője, mind Rékánál itt voltak 3an otthonről édeshetesben Hungarian eset tartottunk, és még a Duinoi várba is elmentünk Dorkával és Edinával:

Innen:

ezt látni:


A piros tetős ház bal szélső erkélyajtaja mögött a szobám:



A lányok pedig szépek ugyan,


de mindkettőnek volt gyenge pillanata ;)


Persze nekem is:)


1 szó mint 100 hétfőn délután idegbetegséggel estem neki a kérdésnek: Miből tartsak holnap olaszul prezentációt? - A téma egy olasz híresség.
Gondoltam írok egy olasz triálosról, mert feltételeztem van köztük egész jó (hisz a spanyolok, franciák a legjobbak), de nem sikerült találnom. Majd egyszercsak bevillant egy szakáll, 150 kiló és egy öblös hang:

"Csak a Pufin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot."



Ő bizony olasz, ha valaki nem tudná. Ráadásul nem is akármilyen. Gondolnátok, hogy ő Bud Spencer, sportolói nevén Carlo Pedersoli volt az első olasz, aki 1 percen belül úszott 100m-t??? Sokszoros országos bajnok úszó, Európa-bajnok vizilabdázó és szerepelt 2 Olimpián is. Ezen kívül dalokat ír, énekel, zongorázik, saxozik, repülőt vezet a többit már elfelejtettem, jah, s még csinált 18 hatalmas filmet közösen Terence Hillel + egyedül is sokat. Ha én csak fele ennyit leteszek az asztalra életem során, akkor már elégedett leszek.

Életkora is meglepett: idén lesz 80 éves :-o


Ígérem most raktam fel utoljára képet félmeztelen férfiról! (Aki nem én vagyok.) :)

2009. április 8., szerda

Szerintetek melyik képpel szerepeljek az otthoni osztálytablón?
(A szavazás lezárult, eredmény a képeknél. Köszönöm a közreműködést!)

Panorámás (12 szavazat):
Váras (2 szavazat):
UWC címeres (12 szavazat):

2009. április 7., kedd

Prezentáció olaszul szlovén gyerekeknek

Állítólag édesapámat többen aggodalmas kérdésekkel árasztják el. Köszönöm a törődést! Szerencsére itt, Duinoban semmi hatása nem volt a hétfő hajnali olaszországi földrengésnek. Még csak nem is éreztem, igaz éppen aludtam. Ha nem érted miről van szó kattints IDE!

Tegnap megint voltam bicózni. Egyszerűen teljesen le vagyok döbbenve, hogy mennyire nem akarnak beszólni a járókelők. Sokan sétálgatnak a portóban, ahol bicóztam. Néhányan horgásznak, esetleg szerelmetesen ücsörögnek a sziklákon a párjukkal. Egyszerűen minden ugrásommal járó nyikorgás után várom, hogy beszóljanak. Hitetlenkedek, hogy hogy bírják ki. Otthon ugyanis kb minden 3. ember rám szólna. ÉS NEM! Éppen ellenkezőleg. Nem hogy panaszkodnának, hogy megzavarom lelki nyugalmukat a nyikorgásommal, de "Bravo!", "Che grande!" stb. módon gratulálnak. Páran egész sokáig elismerően beszélnek hozzám. Ezt általában nem értem, úgyhogy csak mosolygok egyet és szerényen "Grazie!"-zok egyet.

Ma pedig tartottam Magyarországról előadást olaszul egy olasz-szlovén kéttannyelvű általános iskolában egy olyan 8-9 évesekből álló osztálynak. (Az extra szociális munkám keretein belül.) Ismérvén a közönséget és tudván, hogy olasz nyelvtudásom hagy némi kivetnivalót maga után próbáltam nonverbális eszközök után folyamodni, amennyire csak lehetett. Ezért aztán bevittem nekik a zászlómat, 2 rubikkockát (amit ki is raktam nekik) és rengeteg fényképet mutattam nekik a laptopomról Balcsiról, Budapestről, Dunáról, állatokról, ételekről, italokról, forintról....





A kedvencük szerintem a képek a magyar kutyafajtákról voltak. :) - Miért nem lepődtem meg ezen?:)
Emberek, néha elfelejtjük milyen szép hazánk van. A képeket nézegetve nem kicsit nosztalgiáztam. Várom már hogy otthon legyek. Meg akarom kergetni a kutyámat, beülni egy magyar órára, ifigyűlésre menni, bicózni a haverokkal, meginni egy üveg Vilmost az utolsó metrón majd bemenni a belvárosba éjszakázni, az első reggeli 194essel hazamenni egy gyrossal, anyuci verdáját lenyúlni, lemenni balcsira, beugrani a Dunába, idétlenkedni a teniszedzőmmel, a mama túrostésztáját éve a papa százéves Arisztid és Tasziló viccét hallgatni, kesselni menni apuval, pokerezni a neten (mert itt le van tiltva), kivenni a hűtőből -amiben nincs 50 liter Noi Voi tej- egy Pöttyös túrórudit és magyarul beszélni.
Persze azt is tudom hogy két hét után a kutyámmal együtt nyalnám le a meszet a falról az unalomtól.

Nah, most megyek mert holnap olasz és fizika dogát is írok.

2009. április 5., vasárnap

Betegállomány, MUN, Yearbook

Ezen a héten mást sem csináltam csak beteg voltam.
Múlt szombaton (márc 28) kimentem bicózni. Hamarosan kb 10 korombeli srác bambulta minden mozdulatom. Csináltak is 1-2 felvételt, azt mondták majd megkapom. Utána meg leültem egy kicsit és valószínűleg megfáztam, mert másnap reggelre majdnem belefulladtam a párnámba. Eldugult az orrom, mint a torontói WC és 38.8as lázam volt. Másnapra már el is múlt a lázam, de olyan erőtlen és taknyos voltam egész héten, hogy péntekig nem is mentem suliba. Pénteken és szombaton pedig MUN volt. Mi az?
Model United Nations (KicsiENSZ) - Minden elsőévest besoroltak egy témába (történelem, biztonság, közgazdaság, emberi jogok) kapott egy országot amit képviselnie kellett. Dorkával mindketten a közgáz részlegbe lettünk besorolva. Ő Németországot, én Argentínát képviseltem. Az egész egy szerepjáték volt. Mondhatni aranyos vagy röhejes - nézőpont kérdése. Merthogy a nagy ENSZ szabájaival csináltuk és olyan stílusban is beszéltünk vagy legalábbis próbáltunk. Mindenki öltönyben, okoskodva, hazudozva politukust játszik. Néhányan meglepően jók voltak, néhányan meg olyan komolyan vették, hogy egész éjszaka nem aludtak mert készültek, vagy otthagyták a gyűlést, mert éppen úgy megsértődtek valamin. (pont mint a való világban) (az egyik csapat)
Szombaton nyílt nap volt a suliban. A sokásos bemutatók, fellépők, show. Mi most nem léptünk fel, mert a trióból 2en betegek voltak, egyedül meg nem vállaltam triálbemutatót mert túl fárasztó.
(kórus)
Most már tök jól vagyok, ma is voltam bicózni és elég jól ment.
Holnap meg reggel 8kor integrálás dolgozatot írok, amit a többiek már megcsináltak és még a tanár bevallása szerint is iszonyú nehézre sikeredett. Ezért aztán ma olyan 6-7 óra tanulás után le is álltam vele...
De most megyek és folytatom...
Addig nézzétek meg az oldalt amit én csinálzam az évkönyvbe a múlt heti Tánc Fesztiválról: