Ezt a blogot 2010. szeptember 11-én ünnepélyesen bezártam.

Ha továbbra is kíváncsi vagy életem alakulására, ITT követheted.

Köszönöm az eddigi figyelmet!



2009. május 27., szerda

Újra itthon!



Itthon vagyok vasárnap óta. Jött velem Jay (Mongólia) és Misha (Belarus). Jayt most raktuk fel a gépre. Megy Berlinbe aztán haza. Misha szombaton megy. Várost néztünk sokat. Olyan sűrű volt a program, hogy még az emailjeimet sem volt időm megnézni néha.
Íme pár kép! Most megyünk...






2009. május 20., szerda

Grado

Ma reggel 4órás elsősegélyóránk volt. 13:00kor végeztünk.
Utána kérdezte Misha, hogy nincs-e kedvem elmenni Vele, és az Elyas-családdal Gradoba strandolni 13:30kor. Mondtam, hogy éppen nincs fontosabb dolgom, úgyhogy oké, ha sikerül addigra megkajálnom.
Sikerült, mentünk. Kisebb komplikációk után megérkeztünk 14:50 körül.
Monfalcoból jöve a buszról olyan velencésnek tűnt az út. A hely azonban nagyon más. Modern, lazulós, tengeres, tengerpartos, pihenős...

Bele is vetettük magunkat egyből a homokos tengerpartba és a 20 fok körüli tengerbe:)
Nagyon király volt, de úgy tűnik a sós vizet még mindig nem kedvelem (főleg az ízét)...
A 17:30as busszal mentünk haza, mert volt egy iskolagyűlésünk, amit el akartunk még csípni, mert az 5 visszavonuló tanárunk búcsúbeszédet tartott.Gradot pedig ajánlom mindenkinek, aki szereti a tengert a napsütést, a homokos tengerpartokat és a lubickolást:
http://www.gradonyaralas.hu/gradok.html
http://www.grado.it/new/index.php?lingua=en

2009. május 17., vasárnap

1 7

Kereken egy hét múlva megyünk haza. Az élet ismét izgis és nyüzsgős lett. Tegnap volt az utolsó Mickey's Party. (Nagyon ütős volt, kb mint a legelső) Mindenki izgatott. Az utolsó napokat töltjük itt, az utolsó vizsgákat írjuk a napokban (én holnap olaszt, kedden matekot és magyart), egyetemekről beszélgetünk, érkeznek a szülők.
Ma találkoztam Elyas szüleivel, akik meglepő módon sokkal kedvesebbnek tűntek, mint a fiuk.:) Az enyémek is jönnek, ráadásul már holnapután beköszönnek. (Utána Velencében pihenik ki a nagy utazás stresszeit egy pár napig:) ) Ráadásul úgy néz ki, hogy pont amikor érkeznek lesz az utolsó tutorial gyülekezetünk, amire remélem akarnak majd jönni.(Akarnak?)
Sajnálom, hogy mostanában lelassultam a blogírással. Csomó képet töltenék még fel, de nekem még nincsenek meg. (Más csiánálta őket)
Tanulok mint egy gép a napokban. Nem tudom megéri-e. Majd meglátjuk. Megyek megpróbálom folytatni.

2009. május 11., hétfő

Uccsó nap a suliban és a "pihenés"

Pénteken volt az utolsó tanítási nap a suliban. Ráadásul csak 2 órám volt: egy angol 11:20kormajd egy fizika mérés.
Kicsit féltem az angol órától, mert a tanárnénim szódogát ígért Shakespeare - Macbeth 5. színéből, és meg is kellett tanulnunk egy kedvünkre választott szöveget, amire sikerült kb 15 percet szánnom. Végülis egész jól sikerült mind2. A tanárnénim pedig jövőre visszavonul és az a megtiszteltetés ért, hogy 35 éves pályafutása utolsó óráját nekem tartotta. Amikor a már szokásos óra/tanár értékelési kérdőívet töltögettem ki (amit az IB minden tantárgyból minden félévben megkövetel) arra döbbentem rá, hogy ő volt a legjobb tanárom idén.
Ezek után megmértem Newton gyűrűit fizikán, majd végigsportoltuk a délutánt. Hokiztunk, trambulinoztunk aztán rögbiztünk.
Most irigyeltek biztos...pedig suli helyett vizsgáink lesznek folyamatosan. Én szerdán kezdek Economicsszal, csüt angol, pént fizika, hétfő olasz, kedd matek és magyar.
Economicsot tanulok egész nap, mert abból vagyok legszarabb. Viszont olyan érzésem van, mint amikor törit tanultam otthon. Ha nem tanultam 3as, ha igen 4es. Itt is valami hasonlótól félek, pedig sok időt beleölök.
Megyek is folytatom...

2009. május 5., kedd

Az utolso Social Service

Az utolso Social Servicemen (Szociàlis munkàmon) is tul vagyok. A szomszèd faluba jàrtunk hetente egy oràt foglalkozni, jàtszani korlàtolt kèpessègu emberekkel. Elkèpeszto mennyisegu szeretetet kaptunk toluk màr az elso alkalommal igaz, a nevemet mèg a vègèn sem tudtàk megjegyezni.
Emlèkszem egyszer mèg az èv elejèn èppen visszafelè tartottunk az iskolàba, amikor feltunt, hogy az egyik csoporttàrsnom szomorkodik valamit. Kèrdeztem "Mi a baj?". "Semmi csak ilyenkor amikor làtom oket olyan rosszkedvu leszek mindig." Azt feleltem:
"Nem szabadna rosszkedvunek lenned. Nem tehetunk rola, hogy ok olyanok, amilyenek. Maximum konnyithetjuk èletuket azzal, hogy segitunk rajtuk. Inkàbb elègedettnek kène lenned magaddal, mert mi csak jot teszunk nekik."-Egy enyhe mosollyal jelezte, hogy elègedett a vàlaszommal.
Buszke voltam rà ès onmagamra is.

Ime pàr kèp. Mivel igy kèpek alapjàn elèg nehèz eldonteni, hogy ki melyik felèt kèpviseli a csoportnak (segito vagy segitett), irok rovidke kommenteket.
Max, biosztanàr, a csapatvezeto. (Mellesleg a a legjobb arc a tanàrok kozul, szinte olyan nekem mint egy baràt, foleg hogy nincs bioszom.)
A kozepsonek kell a szeretet.
Apolonok
Eppen kutyat probal utanozni az egyik disabled.(jàtèk rèsze)
Gyik a falon
az egèsz csoport

èpp puzzleznak
ki is raktàk


O Iva (Serbia). She is hot.
Paolo (Italy) ès Haris (Spain-Bosnia). Ok NAGYON joban vannak...
A kèt Alessandro. Nekik aztàn magyaràzhatsz.
Elokèszulodès a szorakoztatàshoz.
Franci (kozepen) szegènykèm nagyon elveszett.
Epp huz.
O pedig Mauro, akinek ugyan 1 szo/perc a sebessège a vègèn mindig odajott beszèlgetni hozzàm.

Franci èpp buntetèsben van. (Nem mi mondtuk neki, hanem a nènik.)

Alessandro probalkozik.
O ugyan testileg hibàtlan agyilag abszolut 0. Nem beszèl semmit, habàr a legutolso alkalommal mintha egy ciao-t a fulembe hadart volna. Elèg meghato volt.

Hàt ennyi volt idèn a Social Service. Habàr maga a feladat gondolata nem a kedvencem volt, jobb embereket korulottem nem is kivànhattam volna. Ezèrt aztàn tobbnyire àtszorakoztuk az egèszet (persze produktivan) ès alig vàrtuk a kovetkezo alkalmat. Az olasz gyakorlàst meg sem emlitem.
Remèlem jovore ismèt mehetek Maxxel, de vsz ha lesz lehetosègem valami gyerekekkel foglalkozo cuccot vàlasztani, akkor inkàbb oda fogok.

2009. május 3., vasárnap

Az utolsó vacsora


Túl vagyunk az utolsó tutorial (az a 10es csoport ahova besoroltak) vacsoránkon is. A tutorom Eunice Price, a töritanár, egy brit nénike volt idén. Férje Malcolm, az economics tanárom szintén részt vett mindig a találkozókon. Ők a tökéletesen ideális idős házaspár szerintem. Kedvesek, segítőkészek, kifinomultak blabla, de szerintem uncsik.
A vacsora is kb ugyanilyen volt. Úgy kezdték, hogy óriásropit és már kiló nyers sonkát, szalámit kiraktak az asztalra. Én még nem kezdtem enni, mert gondoltam megvárom a többit, de Eunice leült, jelezve, hogy ez a kaja, edd. Ettem egy darabig, de mikor elfogyott a ropi mondtam, hogy bocsánat engem anyukám úgy nevelt, hogy nem eszünk húst egymagában, mert elcsapom a pocimat, úgyhogy kérek szépen kenyeret. Mondták nincs kenyér, de mindjárt jön a következő fogás. Erre kicsit morci lettem, de legalább megnyugtattak hogy lesz még kaja, mert ettől a kis szartól csakmég kajásabb lettem.
Természetesen ilyenkor kezdtek el leglassabban enni...
Már azon kezdtem gondolkodni, hogy kire cseréljem Eunicet jövőre, de végre elkezdte tálalni a másodikat. Bevallom az mindenért kárpótolt, főleg, hogy a maradékot is nekem adták. Aztán még desszert is volt, isteni.
Habár nagyon kulturáltnak és kifinomultnak éreztem magam egész este, rájöttem ez nem az én világom. A legjobb vacsi még mindig a gyros+sör kombó a Deák téren Pofával.
Majd felnövök egyszer...:)

2009. május 2., szombat

Csoki

Tegnap az első lopással kapcsolatos kellemetlen élményben részesültem itt.
Pár napja feltűnt, hogy eltűnt egy tábla csoki a fiókomból. Biztos voltam benne, hogy oda raktam. Megkérdeztem szobatársam, aki nem tudott róla semmit. 2 emberre gyanakodtam, akiről el tudnám képzelni, hogy bejön a szobámba és megeszi a kajám. De nem is volt a szemetesemben. Biztos voltam benne, hogy valaki lenyúlta. Az is valószínűsíthető, hogy a közelben lakik, hisz ha valaki tényleg lopni akar, akkor nem a csokimat fogja bebúrni.
Még mielőtt azt gondolnátok, hogy a csokimat sajnáltam mondom, hogy az zavart, hogy ez lehet az első lépés, hisz nyakunkon az év vége és ilyenkor szoktak lenni eltulajdonítások sajnos... Szóval a következő mondjuk a fényképezőm lehet v a tárcám.
1-2 nap múlva gondoltam utána járok már ennek a dolognak és megnéztem a szomszéd szoba kukáját. Mit-mit nem ott volt benne egy ugyanolyan csokipapít, mint az enyém. Csak kivettem és ránéztem Elyasra, aki szinte egyből elkezdett röhögni és mondta: "Ember,ez vicces!" - erre szinte biztos lettem benne, hogy ő tette magáévá a csokimat és mérgemben minden rosszat amit eddig tett nekem a szemére hánytam (azért van egy pár apróság, például, hogy akárhányszor kölcsönt kér könyörögni kell h adja vissza, vagy amikor épp ettem vmit kérdezte hogy kaphat-e, mondtam igen, erre elvitte az egészet és többet nem láttam meg persze a rengeteg "Yemeni" szar támadós vicce, amit rajta kívül senki nem értékel...). Természetesen arab büszkesége egyből megszólalt, hogy őt hogy merem lopással gyanúsítani, ő soha nem tenne ilyet Allahra esküszik esküszik, takarodjak mellesleg megmutatta az ő fiókjában lévő ugyanolyan csokikat, tehát elég hihető volt... Szépen összeszégyelve bocsánatot kértem s visszamentem a szobámba,ahol Umur így fogadott: "Jah, a csokidat Corrado (az olasz szomszéd) ette meg."
Egyből mentem hozzá, de most csak miután óvatosan megkérdeztem, hogy ő volt-e kezdtem vele üvöltözni, hogy miért nem hagyott egy kibaszott (bocsánat, de ezt a szót használtam) cetlit, hogy "Attila! I took your chocolate.Corrado" Ő ugyanis úgy tervezte, hogy másnap vesz egy ugyanolyan csokit és visszateszi, csak elfelejtette. Mondtam, hogy emiatt paráztam pár napig és ezért sértettem meg Elyast (persze önhibámból is).
Nem a hiányzó csoki zavart, hanem a feltételezés, hogy loptak tőlem. Jay pl minden héten elviszi a fejhallgatómat, de mindig hagy üzit.
Sebaj ezután én szépen bocsánatot kértem Elyastól, Corrado meg tőlem. Férfiasan megoldottuk, apu!:)
Corradotól meg kaptam egy 2x akkora csokit amit együtt ettünk meg. Hát nem remek emberek vannak itt?:)