Nahát, ez a hét eddig nagyon nyugis.
Napi 2-3 óráim vannak, mert valami mindig elmarad. Holnap csak 2 lesz amúgy is.
Alszom délutánonként. Ma átmásoltam egy csomó filmet másoktól. Így már biztos tudok mit csinálni, ha nincs más. Amúgy meg sokat olvasgatom az Economics könyvemet, sőt, ma Malcolmtól (a közgáz tanáromtól) kölcsön is kértem egy dokumentumfilmet. Már meg is néztem. Tetszett. Tökre tetszenek az órák is. Kezdem azt hinni, hogy a közgáz a kedvenc tantárgyam...Fizikán habár most már nem részecskékről van szó, hanem gázokról, még mindig nehéz ébren maradnom.
Rájöttem arra is, hogy jobban élvezem a dokumentumfilmeket, vagy legalábbis az olyanokat, amikből tanulhatok. Télen a The Real Hustle-ra voltam ráállva, most egy kártyatrükk tanító filmegyveleget nézek, meg a közgáz/történelem filmek is tetszenek.
Próbáltam a fizika jegyzőkönyvek írását elkezdeni ma, hogy kihasználjam az időm, de nem találtam meg a mérés eredményeit. Úgyhogy hagyom is...
2010. január 28., csütörtök
2010. január 24., vasárnap
Megint síeltem:)
Tegnap is síeltünk. Hűűű, de jó volt megint. Sőt, most még jobb volt, mert nem kellett az alkesz, láncdohányos, pocakos síoktató hülyeségét hallgatni. Helyette egyből felmehettünk a sífelvonóval a h1re. Most már főleg piros pályákon mentünk. Többet is estem, mint a múltkor:) Ez részben annak is volt köszönhető, hogy találtunk egy síparkot, vagy nemtom, hogy hívják. Olyan mint egy skatepark csak hóból. Mondjuk ott sajnos nem tudtunk sokat maradni, mert már a végét járta a nap, amikor megtaláltuk. Menni kellett. De közben hülyéskedtünk, fotóztunk. Íme az eredmény:
(klikk)
Megtaláltam a síparadocsomunk térképét is:)
Zoncolan a hegycsúcs neve.
 |
| Származási hely: Downhill skiing 2010 |
(klikk)
Megtaláltam a síparadocsomunk térképét is:)
Zoncolan a hegycsúcs neve.
2010. január 22., péntek
Jelentkezési határidő
Jó szándékkal vezérelve emlékeztetnék minden idei pályázót, hogy MA van a jelentkezési határidő az EVIME/UWC ösztöndíjakra!
http://www.evime.hu
Mára ennyit. Holnap megyek síelni.
http://www.evime.hu
Mára ennyit. Holnap megyek síelni.
2010. január 21., csütörtök
Oggi-Today-Ma
A mai nap nagyon király volt.
3 órám volt, aztán teniszeztem. Alessandroval 4:3ra vezettem, amikor abba kellett hagyni, ami elég nagy visszafejlődést mutat nálam, mert szünet előtt 6:0ra vertem. Najó, de ő 2x is játszott a szünetben:P Majd onnan hazafelé összefutottam Cesarevel (Cézár), a duinoi bicós haverral. Mondta, hogy este 9 körül bemennek Triesztbe bicózni, nem megyek-e. Mondtam, hogy most éppen túl jó ellenindok nem jut eszembe, úgyhogy de.
Addig még megírtam egy olasz esszét, meg beadtam a TOK esszét.
Szóval 9kor megindultunk Trieszt felé (persze autóval és benne a bicók). Rideoltunk 2 órát, aztán már mentünk is haza. Nagggyon zsír volt!!!:) Azt hittem túl hideg lesz, pedig nem volt. Bár, amikor velem beszélgetnek, akkor viszonylag részt tudok venni a társalgásban, de amikor egymás között, akkor elég nehéz kivennem a szavakat. Szerencsémre bicótudásom nagyobb mint az övék, ezért azzal már bizonyítottam a társaság számára. Jah, mert kb 5en voltak.
Most ugyan volt ott egy tag, aki egész jól nyomta a streetet, kb az én szintemen, de azért amikor kipróbáltam a bicóját akkor jól esett a feaky-360ért járó ováció.:) Sajnálom, hogy nincs itt a másik bicóm, de hát nem tudtam, hogy vannak itt ilyen arcok. Most meg már úgyis mind1, mert lassan hazafelé kell elkezdeni pakolni.
Amúgy vicces, mert náluk is hasonló a szitu, mint nálunk otthon, hogy mindenki mondja, hogy menjünk már bicózni, majd amikor ott vagyunk nem gyakorol, leül. Szerencsére az a tag, akit most láttam először nem ilyen volt, úgyhogy mi húztuk a társaságot, aki általában akkor kezdett el bicózni egy helyen, amikor mi el akartunk már menni onnan.XD Jah, ők legalább nem bagóznak:P Senki nem is ivott semmit, ami azért nálunk otthon egy night-ride alatt elég valószínűtlen. Aranyosak voltak: Kérdezték, hogy vannak-e más bicósok is Budapesten, meg abban sem voltak biztosak, hogy Magyarország Románia-e vagy fordítva. Persze nekem is voltak aranyköpéseim, meg főleg beszédhibáim.:)
3 órám volt, aztán teniszeztem. Alessandroval 4:3ra vezettem, amikor abba kellett hagyni, ami elég nagy visszafejlődést mutat nálam, mert szünet előtt 6:0ra vertem. Najó, de ő 2x is játszott a szünetben:P Majd onnan hazafelé összefutottam Cesarevel (Cézár), a duinoi bicós haverral. Mondta, hogy este 9 körül bemennek Triesztbe bicózni, nem megyek-e. Mondtam, hogy most éppen túl jó ellenindok nem jut eszembe, úgyhogy de.
Addig még megírtam egy olasz esszét, meg beadtam a TOK esszét.
Szóval 9kor megindultunk Trieszt felé (persze autóval és benne a bicók). Rideoltunk 2 órát, aztán már mentünk is haza. Nagggyon zsír volt!!!:) Azt hittem túl hideg lesz, pedig nem volt. Bár, amikor velem beszélgetnek, akkor viszonylag részt tudok venni a társalgásban, de amikor egymás között, akkor elég nehéz kivennem a szavakat. Szerencsémre bicótudásom nagyobb mint az övék, ezért azzal már bizonyítottam a társaság számára. Jah, mert kb 5en voltak.
Most ugyan volt ott egy tag, aki egész jól nyomta a streetet, kb az én szintemen, de azért amikor kipróbáltam a bicóját akkor jól esett a feaky-360ért járó ováció.:) Sajnálom, hogy nincs itt a másik bicóm, de hát nem tudtam, hogy vannak itt ilyen arcok. Most meg már úgyis mind1, mert lassan hazafelé kell elkezdeni pakolni.
Amúgy vicces, mert náluk is hasonló a szitu, mint nálunk otthon, hogy mindenki mondja, hogy menjünk már bicózni, majd amikor ott vagyunk nem gyakorol, leül. Szerencsére az a tag, akit most láttam először nem ilyen volt, úgyhogy mi húztuk a társaságot, aki általában akkor kezdett el bicózni egy helyen, amikor mi el akartunk már menni onnan.XD Jah, ők legalább nem bagóznak:P Senki nem is ivott semmit, ami azért nálunk otthon egy night-ride alatt elég valószínűtlen. Aranyosak voltak: Kérdezték, hogy vannak-e más bicósok is Budapesten, meg abban sem voltak biztosak, hogy Magyarország Románia-e vagy fordítva. Persze nekem is voltak aranyköpéseim, meg főleg beszédhibáim.:)
2010. január 19., kedd
"tegnapmadélelött"
Tegnap csak 2 órám volt. Az egyik angol, a másik fizika. Mind2ről elkéstem, de ez nem szokatlan. Nem is szokott baj lenni.
Angolról csak 2 percet késtem. Julien (az angoltanár) így fogadott: "Attila, I am a late man. You are a later man." :) Mindenki nevet, leülök.
Szerintem csak a kissebbségi komplexusát próbálja próbálja rámterelni, ezzel próbálja leplezni, hogy ő is késős. Még kb 3an érkeztek utánam.
Fizikáról kb 5 percet késtem, de még így is előbb odaértem, mint Mark (a tanár). Ma tesztet írtunk, úgyhogy ma pontos voltam.
Most szólt Umur, hogy állítólag vezetnem kell majd a csapatot focizni keddenként. Akkor már én is játszani fogok. Nem is rossz.
Tegnap voltam az Emisferoban, idén először. Vettem öblítőt, hogy azzal tudjam mosni a ruháimat.:D Az orrom előtt ment el a busz hazafelé. Vártam extra fél órát. Vettem még1 3.5Jack/2RCA kábelt, úgyhogy mostmár fel is tudom venni a mixeimet.
Most fejeztem be végleg a TOK esszémet. Holnap kell leadni. Túl sok minden nem történik.
Asszem ma megyek breakelni.
Angolról csak 2 percet késtem. Julien (az angoltanár) így fogadott: "Attila, I am a late man. You are a later man." :) Mindenki nevet, leülök.
Szerintem csak a kissebbségi komplexusát próbálja próbálja rámterelni, ezzel próbálja leplezni, hogy ő is késős. Még kb 3an érkeztek utánam.
Fizikáról kb 5 percet késtem, de még így is előbb odaértem, mint Mark (a tanár). Ma tesztet írtunk, úgyhogy ma pontos voltam.
Most szólt Umur, hogy állítólag vezetnem kell majd a csapatot focizni keddenként. Akkor már én is játszani fogok. Nem is rossz.
Tegnap voltam az Emisferoban, idén először. Vettem öblítőt, hogy azzal tudjam mosni a ruháimat.:D Az orrom előtt ment el a busz hazafelé. Vártam extra fél órát. Vettem még1 3.5Jack/2RCA kábelt, úgyhogy mostmár fel is tudom venni a mixeimet.
Most fejeztem be végleg a TOK esszémet. Holnap kell leadni. Túl sok minden nem történik.
Asszem ma megyek breakelni.
2010. január 17., vasárnap
Síelés
DE JÓ VOLT!!!
Tegnap, szombaton reggel fél7kor találkozó; mentünk síelni. Életemben először. Ugyanis most downhill síelni voltam, nem pedig cross-country síelni, amit tavaly. Aki nem tudná, annak elmondom, hogy a különbség annyi, hogy a cross-countrynál ugyanott (vagy ugyanolyan magasságban) van a cél, mint a rajt, tehát le, fel és szintben is kell menni. Downhillben pedig van sífelvonó (chairlift).
Szal, olyan 10 köré odaértünk. Egy kis szabadidővel kezdtük. Már akkor egész jól ment. Én azt reméltem, hogy azért várunk az oktatóra, mert vele együtt megyünk fel a hegyre. Ehhez képest, amikor megjelent a láncdohányos, alkoholista-gyanús "síoktató" azzal kezdtük, hogy hogyan kell oldalra lépkedni.
Aztán átmentünk egy olyan pályára, ahol 10 évnél idősebbek nem nagyon voltak, max az anyukák. Na, mind1, túléltem az órát, meg Zsoltit tanítgattam.
Utána mentem néhány kört egy lankás pályán (fehér?), majd mondta Eva, hogy jólvan, mehetek a hegyre. Fülig ért a szám, majd a kanadai Patrickkal, aki instruktor minősítésű síelő és a belga Alexxel, akinek szintén jó érzéke van a sportokhoz elindultunk. És jaaaaajjjjj, de jó volt!!:) Először is a sífelvonó tök érdekes volt. Azon is életemben először voltam ugyanis.
Csúsztunk két kört a kék pályán, aztán harmadikra még egy szinttel magasabbra mentünk, ami sztem piros volt, bár őszintén, én nem vágom hol jelezték a színeket. Na, ott már a vigyor is lekanyarodott az arcomról, mert úgy koncentráltam, hogy talpon maradjak, de sikerült!
Tehát, hogy miért is tetszett nekem nagyon ez az egész? Mert nem csak teknikailag, de néha még fizikailag (lábizom) is kihívás volt. Szerencsére a lábam csak az elején görcsölt, vagy lehet h később már megszoktam. Szóval nem az volt, mint XC sínél, hogy már kiköpöm a lelkem, meg a bokám szalagjai fájnak, hanem frankón az izmok fáradnak el. Meg ugye valamilyen szinten para is néha, a pálya de a bicó azért eléggé megtanított nem félni, meg esni is. Sokat használtam a kori és a XC sí tudásomat. Ráadásul az egészért kaptunk 5 eurot, mert kihagytunk egy ebédet. De még azt sem kellett elköltenem, mert Dorka és Zsolti voltak olyan aranyosak és csináltak nekem szenyákat. Ők is jól mulattak és jól is vették a kihívásokat. Mondjuk Zsolti kicsit állat módon kezdte, mert mivel nem ment neki még a slalomozás, csak 1enesen leszáguldott a pályán.:D Na, ezért vettem szárnyaim alá utána. :)
Hazafelé, vagy talán inkább a kocsitól paláig megfáztam. De már jól is vagyok, Anyu!:D
Jah, egyébként ennél ideálisabb időt el sem tudnék képzelni síelésre. Nap és hó volt, szél és hideg pedig nem.
Már csak 1 dolog tehetné szebbé az egészet:
Ha snowboardoznánk!:) Hogy az mennyivel királyabb...legalábbis jobban néz ki, meg sztem jobb érzés is lehet.
Meg ezt is júj, de kipróbálnám:
Tegnap, szombaton reggel fél7kor találkozó; mentünk síelni. Életemben először. Ugyanis most downhill síelni voltam, nem pedig cross-country síelni, amit tavaly. Aki nem tudná, annak elmondom, hogy a különbség annyi, hogy a cross-countrynál ugyanott (vagy ugyanolyan magasságban) van a cél, mint a rajt, tehát le, fel és szintben is kell menni. Downhillben pedig van sífelvonó (chairlift).
Szal, olyan 10 köré odaértünk. Egy kis szabadidővel kezdtük. Már akkor egész jól ment. Én azt reméltem, hogy azért várunk az oktatóra, mert vele együtt megyünk fel a hegyre. Ehhez képest, amikor megjelent a láncdohányos, alkoholista-gyanús "síoktató" azzal kezdtük, hogy hogyan kell oldalra lépkedni.
Aztán átmentünk egy olyan pályára, ahol 10 évnél idősebbek nem nagyon voltak, max az anyukák. Na, mind1, túléltem az órát, meg Zsoltit tanítgattam.
Utána mentem néhány kört egy lankás pályán (fehér?), majd mondta Eva, hogy jólvan, mehetek a hegyre. Fülig ért a szám, majd a kanadai Patrickkal, aki instruktor minősítésű síelő és a belga Alexxel, akinek szintén jó érzéke van a sportokhoz elindultunk. És jaaaaajjjjj, de jó volt!!:) Először is a sífelvonó tök érdekes volt. Azon is életemben először voltam ugyanis.
Csúsztunk két kört a kék pályán, aztán harmadikra még egy szinttel magasabbra mentünk, ami sztem piros volt, bár őszintén, én nem vágom hol jelezték a színeket. Na, ott már a vigyor is lekanyarodott az arcomról, mert úgy koncentráltam, hogy talpon maradjak, de sikerült!
Tehát, hogy miért is tetszett nekem nagyon ez az egész? Mert nem csak teknikailag, de néha még fizikailag (lábizom) is kihívás volt. Szerencsére a lábam csak az elején görcsölt, vagy lehet h később már megszoktam. Szóval nem az volt, mint XC sínél, hogy már kiköpöm a lelkem, meg a bokám szalagjai fájnak, hanem frankón az izmok fáradnak el. Meg ugye valamilyen szinten para is néha, a pálya de a bicó azért eléggé megtanított nem félni, meg esni is. Sokat használtam a kori és a XC sí tudásomat. Ráadásul az egészért kaptunk 5 eurot, mert kihagytunk egy ebédet. De még azt sem kellett elköltenem, mert Dorka és Zsolti voltak olyan aranyosak és csináltak nekem szenyákat. Ők is jól mulattak és jól is vették a kihívásokat. Mondjuk Zsolti kicsit állat módon kezdte, mert mivel nem ment neki még a slalomozás, csak 1enesen leszáguldott a pályán.:D Na, ezért vettem szárnyaim alá utána. :)
Hazafelé, vagy talán inkább a kocsitól paláig megfáztam. De már jól is vagyok, Anyu!:D
Jah, egyébként ennél ideálisabb időt el sem tudnék képzelni síelésre. Nap és hó volt, szél és hideg pedig nem.
Már csak 1 dolog tehetné szebbé az egészet:
Ha snowboardoznánk!:) Hogy az mennyivel királyabb...legalábbis jobban néz ki, meg sztem jobb érzés is lehet.
Meg ezt is júj, de kipróbálnám:
2010. január 15., péntek
Péntek éj
Alig vagytok msnen egy páran. Mindenki bulizik, mi? Nekem bezzeg holnap 6:30kor kell kelnem!:S
Megyek síelni!:P :)
Megyek síelni!:P :)
2010. január 14., csütörtök
1etemek, 7köznapok
Néha nap közben is elkezdek egy blogbejegyzést írni a fejemben, persze mire gépközelbe jutok elfelejtem amit megterveztem. Eddig nagyon zsír a 2. félév. Délutánikat alszom. Minden nap kb 2 órát DJzek. Eldöntöttem, hogy készítek egy 2 órás mixet és lejátszom majd egy bulin. Előtte papíron összeírom, hogy mit fogok játszani mi után, hogy már csak a keverésre kelljen figyelni. Jó lenne a végén felvenni az eredményt, de sajnos nincs olyan eszközöm, amivel ezt + lehetne csinálni. Már a hirdetőplakátot is megterveztem a fejemben. Majd feltöltöm!
Breakelni is voltam már, meg mindjárt megyek megint. Bicóztam is egyszer.
Ma volt matek doga. Hát, az nem lett túl jó, pedig kicsit olvasgattam a könyvet tegnap.
Az összes külföldi egyetemre befejeztem a jelentkezésem. Mivel még a saját szüleim sem tudják követni melyek ezek, leírom:
Jacobs University (Bréma, Németország)
University College of London
Imperial College (London)
Northwestern University (Chicago, USA)
Swarthmore College (Pennsylvania, USA)
Simon Fraser University (Vancouver, Kanada)
Trinity College (Hardford, CT, USA)
Union College (Schenectady, NY, USA)
Strathclyde University (Glasgow, UK)
University of Edinburgh (UK)
Próbáltam nagyjából sorrendben írni, hogy hova szeretnék menni, de ezt majd csak később kell eldönteni.
Ezeken kívül még valszeg beadom a jelentkezésem a BME-re Műszaki Menedzsernek, gépésznek v talán matekra.
Még csak a Strathclydetól kaptam választ. Az egy felvétel volt, de nagyon röhejesen kemény követelményekkel. 7es HL matekot és fizikát kérnek. 1: annyim nem lesz, 2: ha annyim lesz, nem oda m1ek. De mind1 is, mert Glasgow nagyon esős.
Na, de vissza jelenbe.
Tegnap itt volt a HongKongi másodévesem, Uny. Tartott előadást arról, hogy hogyan kell repülőgépet vezetni. Meg is néztem, meg ki is próbáltam vmi szimulátort. A srácot mindig is csodáltam amiért olyan penge volt Economicsból, és a szervezőképessége is elég jó. Erre most bejelenti, hogy tud repülőgépet vezetni már pár éve. Most épp az USÁban tanul. Sem télre, sem nyárra nem megy haza, mert dolgozik. Mit? Állítólag egy saját fapados légitársaságot csinál Macedóniában, mondván ott most jó a kereslet. Még ha nem is sikerül neki, akkor is ez már egy húúúúú.
Ma voltam íjászkodni, mert az az úgy sport foglalkozásom. Hát, valszeg az sem lesz a kedvencem, de egyenlőre érdekes, hogy bele van buzulva az edzőbá a dologba. Aztán délutánit aludtam, majd kiválasztottam a sífelszerelésem, mert szombaton megyek downhill síelni (életemben először). Aztán voltam spanyol órán. Mindjárt m1ek breakelni. Most próbálom a jumpstylet elsajátítani. Szúrnám ha úgy menne már, mint Dávidnak. Megmutattam a Fülöp-szigeteki Shamának is. Náluk nincs ilyen és tetszik neki.:)
Na megyünk is gyaksizni.
Breakelni is voltam már, meg mindjárt megyek megint. Bicóztam is egyszer.
Ma volt matek doga. Hát, az nem lett túl jó, pedig kicsit olvasgattam a könyvet tegnap.
Az összes külföldi egyetemre befejeztem a jelentkezésem. Mivel még a saját szüleim sem tudják követni melyek ezek, leírom:
Jacobs University (Bréma, Németország)
University College of London
Imperial College (London)
Northwestern University (Chicago, USA)
Swarthmore College (Pennsylvania, USA)
Simon Fraser University (Vancouver, Kanada)
Trinity College (Hardford, CT, USA)
Union College (Schenectady, NY, USA)
Strathclyde University (Glasgow, UK)
University of Edinburgh (UK)
Próbáltam nagyjából sorrendben írni, hogy hova szeretnék menni, de ezt majd csak később kell eldönteni.
Ezeken kívül még valszeg beadom a jelentkezésem a BME-re Műszaki Menedzsernek, gépésznek v talán matekra.
Még csak a Strathclydetól kaptam választ. Az egy felvétel volt, de nagyon röhejesen kemény követelményekkel. 7es HL matekot és fizikát kérnek. 1: annyim nem lesz, 2: ha annyim lesz, nem oda m1ek. De mind1 is, mert Glasgow nagyon esős.
Na, de vissza jelenbe.
Tegnap itt volt a HongKongi másodévesem, Uny. Tartott előadást arról, hogy hogyan kell repülőgépet vezetni. Meg is néztem, meg ki is próbáltam vmi szimulátort. A srácot mindig is csodáltam amiért olyan penge volt Economicsból, és a szervezőképessége is elég jó. Erre most bejelenti, hogy tud repülőgépet vezetni már pár éve. Most épp az USÁban tanul. Sem télre, sem nyárra nem megy haza, mert dolgozik. Mit? Állítólag egy saját fapados légitársaságot csinál Macedóniában, mondván ott most jó a kereslet. Még ha nem is sikerül neki, akkor is ez már egy húúúúú.
Ma voltam íjászkodni, mert az az úgy sport foglalkozásom. Hát, valszeg az sem lesz a kedvencem, de egyenlőre érdekes, hogy bele van buzulva az edzőbá a dologba. Aztán délutánit aludtam, majd kiválasztottam a sífelszerelésem, mert szombaton megyek downhill síelni (életemben először). Aztán voltam spanyol órán. Mindjárt m1ek breakelni. Most próbálom a jumpstylet elsajátítani. Szúrnám ha úgy menne már, mint Dávidnak. Megmutattam a Fülöp-szigeteki Shamának is. Náluk nincs ilyen és tetszik neki.:)
Na megyünk is gyaksizni.
2010. január 11., hétfő
Köszi, hogy írtok!:)
Úgy megörültem, hogy egy csomóan reagáltak az előző bejegyzésemre (Tényleg! Olyanok is, akikről nem is tudtam, hogy olvassák a blogomat!), hogy megjött a kedvem az íráshoz.
Épp most küldtem el az utolsó darab információt is az USA-beli egyetemeimnek, ahova jelentkezem. Már csak a kanadai Simon Fraser University-t kell befejeznem, de annak az esszéjét is ma fejeztem be. Bár eléggé összecsapott lett, de manapság kezdem úgy érezni, hogy ha nem érzem azt, hogy valamit szívesen csinálok, akkor azt inkább nem is csinálom. Ezért úgy döntöttem késznek nyilvánítom.
Ahhoz, hogy most írjak, ahhoz kellett, hogy szabadidőm legyen. És most kijelentem: VAN!:) Nem is tudom mikor volt ilyen utoljára, de most végre nem stresszelek semmin, nem gondolok semmire és nincs határidőm sem a héten. Oké, a csütörtöki matekdoga érdekes lesz, mivel a szünet előtt befejeztük rá a felkészülést és még akkor sem vágtam teljesen. Mátrixok és térgeometria vektorokkal. Tipikusan beseggelős cucc, amin rég rossz, ha gondolkozni kezdek, mert kifutottam az időből. Amire időd van: Felismerés, formula, behelyettesítés. Az ilyenek nem szoktak nekem menni, de azért majd kedden v szerdán átnézem a dolgokat. Arra is ráébredtem, hogy ha meg kell csinálnod egy munkát, akkor a legjobb, ha akkor csinálod, amikor kedved van hozzá, vagy az utolsó pillanatban, amikor a nyomás motiválni fog. Amire figyelned kell az az, hogy ha vársz az utolsó pillanatig, akkor ne nyugtalankodj miatta a maradék idődben, mert akkor mindenedet elcseszi. Próbálj kikapcsolódni és jól érezni magad.
Vasárnap (tegnap) pl nagyon zsír volt a napom. Aludtam 12 órát, aztán bebrüggyentettem a külső hangkártyámat, amit a Jézuskától kaptam és DJztem olyan 3 órát. Utána neteztem. Tök sokat chatelek otthoni barátokkal és élvezem is. Lehet, hogy kezdek kicsit antiszoc lenni...
Rékának (másodévesemnek, aki most Hollandiában tanul) született egy igen érdekes bej1zése tegnap: "egyáltalán, mi a ló*szt keresek én itt???? Elegem van a távolságból, haza akarok menni!" Csak idő kérdése volt, hogy mikor bukik már ki belőle. És tudjátok mit? Én is fogok egyszer még ilyet írni ide. DE NEM MOST!!!:D
Épp most küldtem el az utolsó darab információt is az USA-beli egyetemeimnek, ahova jelentkezem. Már csak a kanadai Simon Fraser University-t kell befejeznem, de annak az esszéjét is ma fejeztem be. Bár eléggé összecsapott lett, de manapság kezdem úgy érezni, hogy ha nem érzem azt, hogy valamit szívesen csinálok, akkor azt inkább nem is csinálom. Ezért úgy döntöttem késznek nyilvánítom.
Ahhoz, hogy most írjak, ahhoz kellett, hogy szabadidőm legyen. És most kijelentem: VAN!:) Nem is tudom mikor volt ilyen utoljára, de most végre nem stresszelek semmin, nem gondolok semmire és nincs határidőm sem a héten. Oké, a csütörtöki matekdoga érdekes lesz, mivel a szünet előtt befejeztük rá a felkészülést és még akkor sem vágtam teljesen. Mátrixok és térgeometria vektorokkal. Tipikusan beseggelős cucc, amin rég rossz, ha gondolkozni kezdek, mert kifutottam az időből. Amire időd van: Felismerés, formula, behelyettesítés. Az ilyenek nem szoktak nekem menni, de azért majd kedden v szerdán átnézem a dolgokat. Arra is ráébredtem, hogy ha meg kell csinálnod egy munkát, akkor a legjobb, ha akkor csinálod, amikor kedved van hozzá, vagy az utolsó pillanatban, amikor a nyomás motiválni fog. Amire figyelned kell az az, hogy ha vársz az utolsó pillanatig, akkor ne nyugtalankodj miatta a maradék idődben, mert akkor mindenedet elcseszi. Próbálj kikapcsolódni és jól érezni magad.
Vasárnap (tegnap) pl nagyon zsír volt a napom. Aludtam 12 órát, aztán bebrüggyentettem a külső hangkártyámat, amit a Jézuskától kaptam és DJztem olyan 3 órát. Utána neteztem. Tök sokat chatelek otthoni barátokkal és élvezem is. Lehet, hogy kezdek kicsit antiszoc lenni...
Rékának (másodévesemnek, aki most Hollandiában tanul) született egy igen érdekes bej1zése tegnap: "egyáltalán, mi a ló*szt keresek én itt???? Elegem van a távolságból, haza akarok menni!" Csak idő kérdése volt, hogy mikor bukik már ki belőle. És tudjátok mit? Én is fogok egyszer még ilyet írni ide. DE NEM MOST!!!:D
2010. január 10., vasárnap
Ismét messze...
Megérkeztünk Olaszországba. Ismét. Talán utoljára. Elvileg utoljára. Furcsa. Fáradt vagyok. Olyan mintha itthon lennék. De mégsem. Csak ismerem. De az otthon mindig nyújthat újakat. Ezt meg mintha unnám már. Furcsa. Fáradt vagyok.
Reggel fél 5kor értem haza Pesten. Nekiindultunk 3an a városnak, de a végére kb 10 haverral találkoztam. Még volt Puskásos osztálytársakkal is. Jó kis este volt. Változatos. Volt benne jó és rossz is. Ismét láttam a jó és a rossz oldalát annak, ha valakinek van egy komoly barátnője. Fel is pofoztak. Aztán bocsánatot kértek. Láttam sírni a legjobb barátomat. Kocsmatrükköket tanítottam. Táncoltunk. Sokan voltak álmosak. Unatkoztak páran. Vajon csak azért voltam úgy tele energiával, mert tudtam, hogy most vagy soha? Imádom Budapestet. Meg a barátaimat is. Azokat is, akiket nem látok fél évig, aztán véletlenül igen. És tök jól elvagyunk. Néha azt hiszem, hogy elfelejtenek, de ilyenkor rájövök, hogy nem.
Tegnapelőtt is elbúcsúztattak. Ismét, 5en, az ifi "keménymag". Majdnem olyan jó volt, mint amikor először láttam őket a szünetben.
Amikor megtudtam, hogy itt, UWCADben fogok tanulni felkészítettek arra, hogy át fognak értékelődni a baráti kapcsolataim. Valóban így történt. Persze, lehet hogy amúgy is átértékelődtek volna. De én először azt gondoltam ,hogy csak negatív irányba fognak változni. Nem így történt. Van amelyik megromlott sajnos. Jópár. Viszont ismét néhány nagyon jó lett.
Furcsa, hogy azt gondolná az ember, hogy idővel új barátokra tesz szert és ők lesznek az új legjobb barátai. Nálam ez nem így van. A legjobb barátaimat 5-10 éve ismerem. Erre az utóbbi 1 évben döbbentem csak rá. Köszönöm. "Szúrnálak titeket..." :)
Megyek aludni.
Reggel fél 5kor értem haza Pesten. Nekiindultunk 3an a városnak, de a végére kb 10 haverral találkoztam. Még volt Puskásos osztálytársakkal is. Jó kis este volt. Változatos. Volt benne jó és rossz is. Ismét láttam a jó és a rossz oldalát annak, ha valakinek van egy komoly barátnője. Fel is pofoztak. Aztán bocsánatot kértek. Láttam sírni a legjobb barátomat. Kocsmatrükköket tanítottam. Táncoltunk. Sokan voltak álmosak. Unatkoztak páran. Vajon csak azért voltam úgy tele energiával, mert tudtam, hogy most vagy soha? Imádom Budapestet. Meg a barátaimat is. Azokat is, akiket nem látok fél évig, aztán véletlenül igen. És tök jól elvagyunk. Néha azt hiszem, hogy elfelejtenek, de ilyenkor rájövök, hogy nem.
Tegnapelőtt is elbúcsúztattak. Ismét, 5en, az ifi "keménymag". Majdnem olyan jó volt, mint amikor először láttam őket a szünetben.
Amikor megtudtam, hogy itt, UWCADben fogok tanulni felkészítettek arra, hogy át fognak értékelődni a baráti kapcsolataim. Valóban így történt. Persze, lehet hogy amúgy is átértékelődtek volna. De én először azt gondoltam ,hogy csak negatív irányba fognak változni. Nem így történt. Van amelyik megromlott sajnos. Jópár. Viszont ismét néhány nagyon jó lett.
Furcsa, hogy azt gondolná az ember, hogy idővel új barátokra tesz szert és ők lesznek az új legjobb barátai. Nálam ez nem így van. A legjobb barátaimat 5-10 éve ismerem. Erre az utóbbi 1 évben döbbentem csak rá. Köszönöm. "Szúrnálak titeket..." :)
Megyek aludni.
2010. január 9., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
.jpg)
