Az új barátaim

Ma, két könyvtárban-tanulás között, új barátokra tettem szert.

Mivel szerda volt, mentünk teniszezni Rezával (mivel Ale eltörte a bokáját). Sajnos valami verseny volt, ezért az összes pályán játszottak. Nade szerencsére én készültem rá, hogy tenisz után majd bicózok egy kicsit, úgyhogy tenisz helyett bicóztam inkább a Villaggio del pescatore nevű halászfaluban. Elég alacsony volt a vízszint, úgyhogy onnan ugráltam a falra, ahol máskor víz van, ahol a hajókat gurítják be a vízbe.

Megint megvolt a közönség, 6-8 halászásból/horgászásból visszatérő részeges bácsi/úr/signore. Egy darabig csodálkoztak, aztán elmentek beuzsonnázni az árnyékba. Amikor végeztem szép hangosan köszöntem, hogy Arrivaderci signori! Majd utánamkiabáltak, hogy menjek már oda egy momentora. A Budapesten fejlődött belső reflexeim azt sugallták, hogy "tekerj! gyorsabban!", de aztán leküzdöttem ezt az ösztönt és visszafordultam. Gyorsan kaptam egy szenyát, meg egy már jól ismert pohár Tokajit. :D Arra gondoltam, hogy az igazgató néha épp itt szokott elhajtani az autójával, hogy felszedje a gyereket teniszről, de már ki is alakult magamban az óvó kulcsszó: kultúrális integrálódás. Hogy reprezentálom jobban az iskolát? Ha visszautasítom a kedvességet vagy ha elfogadom és beszélgetek velük? Szerintem egyértelmű.

Aztán csak a szokásos történt:

-Viccelődtek azon, hogy nincs nyergem.

-Aztán viccelődtek a nevemmel (Attila, l'iro di dio)

-Aztán szídták a politikusokat, hogy miért nem lehet az ő borukat is Tokajinak hívni. (Mert annak hívták azt is valóban, de nemrég megtiltották.)

-Majd az iskoláról kérdezgettek és mondták, hogy milyen jó.

-Aztán káromkodni tanítottak friuliul (egy olasz dialektus), urambocsá.

Mindegyik villamosmérnök vagy legalábbis technikus volt. Akaratlanul is felötlött a kérdés: Vajon a bratyesz és a barátai is ilyenek lesznek 40 év múlva? XD

Jobhunting

Biztos sokan nem tudjátok, hogy akkor én most hova is megyek továbbtanulni. Igen. Még én sem tudom biztosan. Hogy is tudhatnám biztosan, mikor csak akkor vesznek fel a University of Edinburgh, Mechanical Engineering with Management szak második évfolyamába (second year entry), ha meetelem az alábbi conditiont: 6 in HL Maths, Physics és egy harmadik HL tantárgy, 4es SL English. Total minimum 36 pont. Teljesíthető, nem mondom, hogy nem, de nem egyszerű. A matek trial vizsgám pl 3- lett... Tehát ahhoz, hogy biztosan tudjam, hogy oda megyek előbb meg kell írni a vizsgákat ilyen jókra és meg kell kapni a hivatalos eredményt. Ha ez megvan, akkor jön a következő akadály: PÉNZ

Ugyan Skóciában a kormány fizeti a tandíjat minden EU diáknak, ami nagyon becsülendő dolog, de a szállás, kaja stb., minden egyéb a mi lelkünkön szárad. És mivel egy évet 5.000 font alatt nem lehet túlélni: dolgoznom kell. Szívesen dolgozok én majd egyetem alatt is, de úgy gondolom, hogy megkönnyítem a magam dolgát azáltal, ha nem Törökországba megyek az Umurhoz clubbingolni, hanem inkább itt Olaszországban dolgoznok.

Így történt tehát, hogy tegnap kerékre kerededtem és elbicikliztem Gradoba munkát keresni. Voltam Monfalconéban 3 álláshirdetőben, Gradoban legalább 20 hotelben, étteremben, bicikliboltban, kempingben stb.. Önéletrajzot nyomtattam előre, jó sokat.

Az alábbi válaszokat kaptam a legtöbb helyen:

Noi siamo a posto. - Mi megvagyunk elegen.

Parli anche tedesco? - Németül is beszélsz?

Ti chiameremo. - Majd hívunk.stb.Egyszóval nem. De:

Egyik helyről elküldtek egy kis étterembe. A kis étteremben 2 ember dolgozott. Egyik pincér másik szakács. Mégegy ember kellett nekik, aki a konyhát takarítaná. Nem lenne az rossz -gondoltam- de az ember 3 hónapig nonstoppra, napi 10 órára keresett embert. Ráadásul olyat, aki Gradoban alszik, mert késő este már nem jár busz Monfalconéba (ahol az amicom, Domenico tudna szállásolni). Lehet direkt játszott rá, mert nem tetszettem neki, de tény hogy erre nemet kellett mondanom. Kicsit el is keseredtem, mert megint 0-ról kellett indulnom. Ráadásul ő azt mondta, hogy senki nem fog engem hagyni elmenni július elején, mert akkor indul igazán a szezon. Szal azt mondta, hogy így nem fogok találni semmit.

És aztán megtörtént a csoda. Hazafelé a kempingek sorra utasítottak el egymás után (ott vizimentői oklevelet szerettek volna látni), míg a legutolsónak bementem a yachtclubbjába. Nem is yachtclubb volt, hanem egy kis hajóalkatrészbolt. A néninek eldaráltam a szokásos "Nyárimunkát keresek, van szükségük valakire?" mire bután nézett. Mint kiderült nem azért, mert ilyen dumával az emberek Hotelekbe mennek inkább (állítólag naponta akár 10-15 önéletrajzot is otthagynak egy jobb helyen), hanem mert még az én olaszom is folyékonyabb volt az övénél. Akkor váltottunk angolra, abban mégjobban vertem.:) De aztán bevitt a backstagebe, ahol átadott a szintén német főnökúrnak. Úgy tűnt szúrna, mert miután elmagyaráztam a monológomat (mind2 nyelven) gondolkodott. Kérdezősködött. Mondtam, hogy szoktam biciklit szerelni.:) Meg, hogy gépésznek fogok Edinburghban tanulni. Megállapodtunk abban, hogy két hét múlva valamikor visszamegyek és megnézi, hogy dolgoznék. Azt is mondta, hogy a fa vitorláshajókra fogok specializálódni, ami igen megtetszett. 6 és 10 euro között számíthatok az órabérre ha megfelelek, és talán még szállást is tud adni - egy hajót, amiben aludhatok.

Szinte szárnyaltam hazafelé a kétkerekűn. Ezúttal még egy darázs sem csípett meg, olyan gyors voltam.

Remélem összejön és nem esek pofára. Nagyon tetszik a gondolat. Majd mondom, hogy mi lett az eredmény. Ne nevessetek ki, ha végül mégsem jönne össze.

Ma a délelőttöt s utánt a könyvtárban töltöttem. Tanultam vaze. Aztán kimentem bicózni. Csak úgy jöttek a magyarok. Zsolti jött szembe, s mesélte, hogy az előbb találkozott egy fiatal anyukával és egy kisfiúval, akik magyarul beszéltek. Nem sokkal utána 2 nézővel gazdagodtam, akik -mint később kiderült- a család másik fele voltak. A kisfiú, Albert (3) természetesen egyből ráflesselt a bringámra. Én meg az övére, mert ilyen kerékpárelőd-szerű lábítós kismotor-bicikli volt (jobb szavakba nem tudom önteni), ami tök jó, mert a gyerek megtanul egyensúlyozni. Amíg én az Apukájának elmeséltem, hogy mi az a UWC, Albert Ryan Leechet megszégyenítő kerékpármutatványokat talált ki nekem. És mivel valamilyen szinten mindig teljesítettem a követelését igen jó barátok lettünk, még egy ötöst is adott, amikor elbúcsuztunk. A család egyébként lakóautóval járja a csizmát. Már hazafelé tartanak. Rádöbbentem, hogy én még sosem voltam lakóautóban, és hogy ha majd nagy leszek akarok egyet. Meg vitorlást is. Mindkettővel oda mész ahova akarsz és alhatsz is benne. Szuper, nem?

No more high school

Tegnap volt az uccsó tanítási napja a másodéveseknek (tehát nekem is). Viszont, amiért valami nagy helyi politikai erővel bíró nő éppen tegnap látogatta az iskolát (aki egyébként még angolul sem beszélt) mindenki szép, nyugodt volt.

Viszont tegnapelőtt...:D Az iskolaépületben aludtunk páran az éjszaka (20?-30?). Cípőket lopkodtunk az elsőévesektől, üzeneteket hagytunk mindenkinek, dekoráltunk, beöltöztünk, hülyék voltunk, Al Castellben kávéztunk tanítási órákon (kivéve matekon és fizikán XD ), elsőévesek óráit látogattunk és zavartuk.:)

Ma pedig szinte olyan nagy nyomást és kedvet érzek arra, hogy tanuljak, hogy már reggel 10kor felkeltem. Hogy mi adja a motivációt? Valószínűleg az, hogy ha sikerült 6os matekot, 6os fizikát, mégegy HL 6ost és összesen 36ot elérnem az IB-n, akkor fel vagyok véve a University of Edinburghba Mechanical Engineering with Management szakra. Sőt, úgy néz ki évet fogok előre ugrani és másodévesként fogom kezdeni az egyetemet.

Ezért aztán tanulni fogok rendesen a vizsgáimra, amik jövő szerdán kezdődnek asszem. Szal van kb 10 szabadnapom mostantól, mert a jövő7 úgynevezett "Study Week" és nincsenek óráink. (Csak az elsőéveseknek:P )

A másik dolog, hogy ahhoz hogy Edinburghban tanulhassak tandíjat ugyan nem, de megélhetést kell fizessek. Ezért aztán munkát keresek a nyárra. Gondoltam, hogy itt maradok Monfalcone, Grado környékén mert az egyik haverom el is szállásolna.

Hétfőn felkerekedek kora reggel és bejárom Monfalconét és Gradot. Csak találok valamit.

Na, de most -talán életemben először- fogom magam és elmegyek a könyvtárba tanulni!

Rekreációs hétvége

Az aztán egy igazán frankó UWC-s hétvége volt.
Szombaton 8kor mentünk sziklát mászni. Igazán jó volt, annak ellenére, hogy én hülye a múltkor megint szkanderoztam és annak ellenére, hogy nyertem, vesztettem. Mármint megint izületi gyulladásom (v vmi hasonló) lett a karomban (ezúttal a balban) és miután erőt fejtettem ki vele fáj.
Mászás után láttam Gaetanot Palát elhagyni hátizsákkal és hálózsákkal.
-Hát te meg hova mész coglione?
-Overnight vitorlázni.
-Nahát van még hely?
-Menjünk, kérdezzük meg Mauriziot (a hajó tulajdonosát és a sailing activity supervisorját)!
Maurizio: -Persze gyere, csak nincs hol aludnom.
-A földön is alszok én, sőt a hajó fedélzetén (kívül) is.
-Akkor 1 óra múlva (16:15) legyél kész!
Kész is lettem. Hűűűűű, mekkora jó volt!:)
10en voltunk a 13 méteres hajón. Sajnos nem értek a hajókhoz, úgyhogy nemtom megmondani milyen a típusa, de arra emlékszem, hogy a neve egy virágféle volt, mert összesen 10 ugyanilyet csináltak és mindet valami virágról neveztek el. Bárcsak valami értelmesebbet tanultam volna meg...
A cél az volt, hogy átm1ünk Szlovéniában, kikötünk valahol és alszunk. Sajna nem volt szelünk úgyhogy csak a Miremaréig jutottunk el (Triesztig sem). Santa Crocénél kötöttünk ki. A többiek (tényleg az ő 5letük volt!) bort akartak szerezni valahonnan, úgyhogy a sötétben vmi dzsumbujos lépcsön az erdőben mászkáltunk civilizációt keresvén. Aztán megegyeztünk, hogy nincs itt semmi sem csak ez az étterem. Vissza akartak fordulni, de mondtam, hogy megpróbálom az éttermet. Nem bíztak bennem és túl gáznak is érezték, úgyhogy magam mentem.
-Jó estét kedves pincérnő. Lehet bort vásárolni itt elhitelre?
-Pillanat mindjárt kiküldöm a hátsóajtón a főnökurat.
És valóban az étterem mögött kezeit dögzsölgetve kijött a főnök.
-Jó estét kedves főnökúr. Lehet bort vásárolni itt elvitelre?
-Lehet: 10-12 euro egy üveg.
-Az sok.
-Van házi borunk is, azt mondjuk odaadhatom 7euroért.
-Na, még egy kicsit olcsóbban nem lehetne?
-Nézze 10ért árulom kancsóban. Önnek 6 alatt nem adhatom.
-Akkor 4 üveggel kérnék.
-Azonnal előkészítem (feltöltök vele 4 ásványvizes palackot).
Boldogan visszamentem közölni a jó hírt és fundraisingolni. A 4 embernek összesen 10 eurója volt, azt is a tanár adta nekik. Ez is rajtam koppant...
Bor érkezik.
Én:-Azért megkóstolhatnám mielőtt elviszem.
-Hogyne, erre nem gondoltam, máris hozom a poharat.
Tölt, emelek, kóstokok.
-Ez Tokaji egyébként.
-...hmm...biztos?
-Si!Si!
-Magyar vagyok.
-Jah, hát ő ez nem a magyar Tokaji, hanem az ittani Tokaji, mert az édes ez meg száraz.
-Nem baj az, nah viszem is, jóéjszakát.
Kiderült, hogy a környéken valóban van egy fajta bor, amit Tokajinak hivogatnak. Úgy is árulták, de pár éve valami törvény (copyright?) tiltja, hogy úgy árulják. Úgyhogy most szarban vannak, mert nem viszik.:D
Tehát vacsi, bor, sakk, kártya. A többiek már ágyba kívánkoztak éjfél körül én meg kötöttem magam a karóhoz, behernyóztam magam és kifeküdtem a tetőre egy sörrel. Jajj, de jó volt. Kicsit nézelődtem aztán elaludtam. 2kor megtámadott az eső, úgyhogy be estem magam a lépcsőn és találtam egy kényelmes padlórészt.
8-9kor reggeli. Utána meg iparkodtunk, mert még épp volt Bora. Elmentünk Triesztig, aztán visszafordultunk.
13:15kor megérkeztünk Duinoba, ahova épp megérkezett Gaetánóért és jómagamér Julius egy van-nel, ugyanis Gradoba mentünk tutorial picnicre. Ott meg jól elhagytam őket, úgyhogy végülis Peter (diri) hozott haza, mert az ő csoportja is épp ott volt. Megtanított minket a kanadai football alapjaira. Nem is olyan rossz, jól elvoltunk vele.
Micsoda hétvége volt! Nem is tudom mennyire érdekeltek ennyire kevéssé az egyetemek. Sikerült a figyelmemet elterelni róluk, ami jó.
Amúgy zsír dolog a vitorlázás. Azt hiszem ezt is felírom a "Ha öreg leszek -és már nem fogok tudni triálozni- csinálni fogom" listámra a horgászás, geocachelés és főznimegtanulás mellé.

Húsvéti Nyuszik

Éppen egy héttel ezelőtt nagyon izgultam.
Rengeteg "magameggondolás" és "számításkeresztülhúzás" után csütörtök este 9 órára sikerült összekombózni egy autót, sofőrt és 4 általános iskolás öreg (ifi) barátot.
Pénteken (húsvéti szünet) álmomból, de kiváncsian vettem fel a telefont reggel 11kor.
-Na cső, most hagytuk el a Sió csatornát....
Aztán meg 17:00kor:
-Na cső, most hagytuk el Triesztet
-Zsír, akkor a Sistiana leágozásnál gyertek le.
Aztán meg 17:15kor:
-Na cső, most futottunk túl a Sistianai leágazáson!
-Ügyes, akkor a következőnél, Monfalconénél gyertek le és visszafele lesz Duino. Elétek megyek.
Hiba volt.:D ELtévedtek. 1 órát rohangáltam (bicóval) föl s alá, mert az egyik helyre mindig tévesen ráismertem Pofa leírásából. Na, de aztán itt voltak egyszercsak.

A társaság:
Balról: Dávid, Netti, Moncsi, Pofa
A lányokkal osztály s évfolyamtársak voltunk 8 évig, Pofával 12 évig, Dáviddal meg együtt szedtünk szemetet szigeten, szal őt is ismerem;rendesen. És 4 éve ifiskedünk együtt mind.

Nem tudom mennyire csináljam "nagymama-kompatibilissé" a következő a bekezdéseket, vagy inkább mennyire ne. Inkább a fantáziátokra bízom. Tehát ugyebár az ásványvíz már megérkezésükkor ott volt Netti kezében, de azért megszomjaztak egy kis tengervízre is, ezért a tengerparton piáltunk egész éjjel.

Másnap szinte mind egyszerre ébredtünk 8 körül. Magam sem tudom, hogy mivel viccelődtük el az időt 11ig, de akkor elindultunk Velencébe. Ott voltunk 1,5 óra alatt, de ki gondolta volna: parkolót fél óra alatt találtunk 3euro/óráért. Mivel messze voltunk még azért egyből megcéloztuk a Piazza di San Marcot. Mennyi volt? Talán 3 óra mire odaértünk. De abban benne volt a kaja, a Ciao Bella, a hűtőmágnes, a "Simi, most erre menjünk!", az "Én át akarok menni ezen a hídon", és a többi.




Így történt tehát, hogy 9re értünk haza és lekéstük a vacsit, de szerencsére az ex és a jelenlegi hálótársam szerzett nekünk kaját. Persze azt is le kellett öblögetni.


Másnap végigbringáztunk a Rilke sétányon.


és megmutattam nekik a bicópályát Sistianaban. Sssssszzzzzzzz...defekt. Dáviddal gyorsan vissza a Vitoért, hogy akkor visszajövünk értük és hazam1ünk kocsival. De még időztünk kicsit Sistiánában a tengerparton.:)
A lányok találtak maguknak nyalókát.
A szemük pedig a vaku miatt hunyorít.:)
Mi, Dáviddal pedig másztunk barlangot:
fát:
kukát:
meg a Vitot:
Természetesen csak a merevítésre ültünk a tetőn, de inkább csak feküdtünk nehogy behorpadjon.
Pofa pedig hazavitt bennünket.
Egészen a vacsoráig, ami után felmentünk a hegyre egy barlangba. Bakker! Ott elfelejtettünk fényképet csinálni. Pedig ott nagyon eláztunk. Meg az eső is esett.
Másnap itthagytak. Furcsa volt nélkülük. Furcsább volt amikor elmentek, mint amikor megjöttek. Ez is furcsa.
Ez volt talán a legjobb hétvégém itt, Duinoban. Mit neked UWC-experience! Vagy talán ez is részed? Tán megmutatod, hogy nem kell messzire mennem a boldogsághoz? Nem kell hozzá világot játnom, nyelveket beszélnem? Csak haza kell mennem, hisz akik otthon vannak azok szeretnek a legjobban, azokat szeretem a legjobban és velük érzem magam a legjobban? Azt hiszem nélküled ezt képtelen lennék belátni!