Ezt a blogot 2010. szeptember 11-én ünnepélyesen bezártam.

Ha továbbra is kíváncsi vagy életem alakulására, ITT követheted.

Köszönöm az eddigi figyelmet!



2010. június 12., szombat

Itthon...maradok

Remélem feltűnt, hogy egy hete nem írtam...
Ez bizony azért van, mert itthon vagyok!:) Drága Dávid értem jött vasárnap a keletibe, s annak ellenére, hogy 3/4ed órát késett a vonat hazavitt. Még aznap megünnepeltük szűk baráti körben a hazajövetelemet.
Kedden Apu 50 éves lett. Boldog szülinapot!:) Az egész napot vele töltöttük Anyuval. Tőlem kapott egy saját geoládát a szülőházához, Anyutól egy tököli vitorlásrepülést, bratyesztól meg egy 18 éves whiskeyt. Vajon melyik ajándék volt a legjobb?:)
Csütörtökön megcsináltam az olasz nyelvvizsgát. Hogy sikerült-e, majd meglátjuk. A szóbelin azt mondta a vizsgáztató, hogy nekem felsőfokúra kellett volna mennem, de persze azt tudtam eddig is, hogy többet használtam a nyelvet, mint amennyit tanultam, szal a beszéd az erősségem. Aztán voltam az idei utolsó ifin, amin ismét bebizonyították nekem, hogy nélkülem is össze tudják rakni a tábort, de szerencsére azért én is kontributálni tudtam néhány ötlettel.:)
Ma pedig péntek volt s voltam ballagáson s találkoztam egy csomó haverral. Mindnek elújságoltam, hogy én bizony hétfőn megyek vissza dolgozni Olaszországba, aztán jött a pofáraesés.
Felhívott a főnök, hogy nem kíván többé foglalkoztatni. Először nem nagyon értettem az okát, hiszen a 99es Ikarusz buszon utazni igen nagy zajjal jár, de aztán nagyjából felfogtam, hogy ma valami új munkást próbált ki, aki egy súlyos hibát vétett, amit majd neki kell kijavítania. Erre annyira bepöccent, hogy egy kisebb idegösszeroppanást kapott és elhatározta, hogy orvosa tanácsára inkább kicsit szünetelteti a munkát. Minden munkását átadta valaki másnak, vagy pedig szabadságra küldte őket és ő maga is kivesz pár hát/hónap szünetet. Ezért aztán engem sem tud mivel megbízni. Állítólag ezek a munkakörülmények súlyosan veszélyeztetik az egészségét, ezért jobb to take a break.
Én persze teljesen együtt érzek vele, meg tény, hogy egy kicsit zizi a tag, de azért sajnálom, hogy nem mehetek vissza dolgozni.
Most hirtelen három heti programot kell csinálnom magamnak, mert ha nem, akkor még a végén én is idegroncs leszek.

2010. június 5., szombat

Éjjel indulok!:)

Tegnap 11 órát dolgoztunk együtt a kedves osztrák bácsival a hajóján. És ez most frankón dolgozás volt. Na szerencsére nem olyan nehéz, csak hosszan tartó és ezért fárasztó. Újrafestettük az oldalát a hajójának. De ugye ahhoz le kell csiszolni a régi festéket, le kell takarítani, meg kell szárítani, le kell ragasztgatni ott, ahol nem akarjuk lefesteni, le kell festeni és le kell venni a ragacsokat. Izgi mi?:)
És mivel ma reggel 10re várta a vevőket, ezért már 6:45kor értem jött hajnalban, hogy lefessük a fa ívet a hajó két oldalán. Be is fejeztük még épphogy időben. Ekkor jött a főnök és mondta, hogy ma ő sem dolgozik, úgyhogy én is csak fél napot vagyok, szal itt a lové, menjek haza, aztán majd jöjjek vissza 14-én hétfőn. Szal akar engem, de rendesen.:)
Aztán a bácsi hazavitt 1 körül és megkaptam életem első "borravalóját", mint hajófestő, 30 eurot.:)
Még mindig kell várnom 8 órát mire elindul a vonatom. Addig nemtom mit csinálok, de majd megoldom vhogy. Már nagyon várom, hogy otthon l1ek. Csomó dolgot kell csinálnom és még többet akarok csinálni. Szinte biztos vok benne, hogy semmi kedvem nem lesz visszajönni dolgozni, de előre szólok (Apu!), hogy ne is próbáljatok meg lebeszélni, mert kár lenne veszni hagyni a lehetőséget (főleg Edinburgh miatt).

Találtam egy hajót amire ez van írva: "boristene"
Kilátás Marinára az Odysseus hajóról. (A "kedves osztrák bácsi" hajójáról.)
Ez meg a Bahia Feliz, amit még a hét elején egy egész napon át keféltem. (Nem volt olyan élvezetes, mint amilyennek hangzik.)

2010. június 3., csütörtök

7 avagy a kedves osztrák bácsi

Ma volt eddig a legjobb munkanapom. Pedig már reggel kezdtem úgy érezni magam mint az összes többi ember, hogy jajj de nincs kedvem ma dolgozni. Ez persze részben azért is volt, mert tegnap olasz munkaszüneti nap volt (Festa della Repubblica), úgyhogy én sem dolgoztam, hanem végre a 2 évem alatt először elmentem megnézni a Castello di Miremarét, amit már kifejezetten szégyelltem, hogy nem láttam, hisz Sosi történelem tanár úr (a Puskásból) mindig effelől érdeklődik, amikor találkozunk.
Nah, de szal megérkeztem és a főnök azt mondta, hogy ma mégsem vele dolgozok együtt, hanem a hirtelen befutott kuncsaftnak segítek egész nap a szárazon álló hajójának az újrafestésében. Ettől kicsit beszartam, mert a másik hajóval 3 napot elszenvedtem, mire az összes rohadt festéket végre lecsiszoltam róla. Ez a hajó, meg legalább 2x akkora, 17 méter hosszú, 5 méter széles. De szerencsére csak egy kb 1 méter magas, körbemenű csíkot kellett kapargászni, és valamiért sokkal könnyebben le is jött. Dolgoztam is becsülettel, egészen addig, amíg a már addig is kedvesnek tűnő osztrák bácsi 12:30kor mondta, hogy álljak le, m1ünk enni.
-Oké, akkor fél óra múlva visszajövök, rendben?
-Dehogyis, Te velem jössz és együtt ebédelünk az étteremben.
-Jah, rendben, köszönöm.
Ebéd közben meg elmesélte futólag mind a 65 életévét, ami egész érdekesnek bizonyult. Mindössze 8 éve kezdett el vitorlázni, azért, mert azt tervezte, hogy majd amikor nyugdíjbavonul, akkor körbevitorlázza a világot. Így aztán 6 év tervezgetés után és 1 nappal az utolsó munkanapja után el is indult a feleségével a kalandra. A Földkerülést 5 évesre tervezték, de előtte 1 évig a Földközi-tengeren hajózgattak volna, amolyan bemelegítés-szerűen. El is jutottak a Balti-tengertől az Adriáig, ahol aztán Gradoban kötöttek ki és mivel itt sajnos egy orvosi vizsgálat során kiderült, hogy az asszonynak rákja van feladták álmukat és egyből ki is emelték ezt a nehéz, lomba, öreg, de nagy és erős hajót. Azóta már 10ezer eurot kellett fizetnie csak azért, hogy itt tárolhassa és már nagyon el szeretné adni. Szombatra vár egy potenciális vevőt, ezért szeretné kicsit kipofozni így az utolsó pillanatban is.
Megköszöntem a lasagnát meg a történetet, aztán vissza is álltunk dolgozni. Most már sokkal jobb hangulatban telt a munka, így, hogy jobban ismertük egymást. Viszont 1 óra sem telt bele és elkezdett zuhogni az eső. Ezután már csak úgy hébe-hóba tudtunk csinálni valamit érdemben, de leginkább sehogy. Hogy azért valami legyen körbevezetett a hajóban, pont úgy mintha én lennék az a bizonyos vevő.:) 10 személyes szalon, fürdő, 8 ágy, konyha, könyverpolc, rengeteg tárolórekesz, gombok, pöckök, kütyük, kijelzők stb. Korához megfelelően volt felszerelve, nem sok elektronikával inkább manuális mérőkkel.
Még egy kicsit próbálkoztunk, aztán gondoltam, hogy meghívom egy kávéra, ha már ő olyan rendesen ebéddel kínált. A kávézás 5lete tetszett neki, de persze fizetni nem hagyott. Közben megemlítettem neki, hogy valószínűleg énekelni fogok hazafelé, hisz amikor esőben biciklizek akkor mindig dalra fakadok. Erre felajánlotta, hogy hazavisz kocsival.
-De hát akkor nem tudok holnap hogyan jönni, hisz itt marad a biciklim. - mondtam leginkább kifogásként
-Hát, akkor majd holnap reggel érted megyek.
-Ugyan, ez már igazán túl kedves.
-De, így legalább már kora reggel biztosan nekem fogsz segíteni - Mondta vigyorogva.
-Hát jó - mondtam
Aztán megkerestük a főnököt, hogy ismertessük vele a megállapodást. Ő pedig vidáman rám nézett (ami relatíve ritka - Gondolom örült neki, hogy fenntartom a jó kapcsolatot az ügyféllel.), s miután körbenézve megállapította, hogy sokan vannak körülöttünk a hüvelykujját a mutató és középujjaival összedörzsölve motyogta, hogy holnap találkozunk.:)


2010. június 2., szerda

5,6

Tegnap azt hittem ki leszek rúgva.
Tegnap megint a kék festéket smirgliztem le a hajójáról és nem 12:00kor mentem el ebédelni, mitn az a nagykönyvben meg van írva, hanem 10-15 perccel utána. Ennek megfelően 12:50kor értem vissza és habár egészen addig nem is találkoztam még aznap a főnökkel, de most ott volt, amikor visszaértem ránézett az órámra és mondta.
-Tőlem tarthatsz 1 órás szüneteket, de akkor tovább is dolgozol
-Csak fél órára mentem el, de természetesen dolgozok tovább is, ha szeretné - válaszoltam
Aztán még vmit hümmögött. Rossz kedve volt gondolom.
Aztán később a tapadókorongja nem működött az óriásflexnek. A smirgli nem tapadt hozzá és felhívtam, hogy ez normális probléma-e? Ő meg mondta, hogy nem, pakoljak össze és menjek oda hozzá.
Azt hittem h most fog kirúgni de aztán csak kicsit szivatott. Eleve nem beszél sem olaszul sem angolul rendesen és mond 1-2 szót amitől azt várja, hogy majd én kitalálom, hogy ő mit akar. De azért általában sikerül valamennyire megértenem, úgyhogy ott még kicsit segédkeztem. Kicsit mosogattam a hajót, amin dolgozott, mert sztem direkt meg is váratott.
Végül nem rúgott ki, csak kicsit kritizálta a munkámat. Azt mondta, hogy holnap (ma) ne menjek dolgozni, mert olasz ünnepnap van. Viszont utána 3 napot 1ütt dolgozok vele egy öreg fa halászhajón, amit megpróbálunk majd felújítani. Szombaton pedig dönt, hogy akar-e még velem 1ütt dolgozni, vagy sem. Szal sztem a szombat esti vonattal hazam1ek, ami azt jelenti, hogy vasárnap reggel otthon is vagyok. És azt meg kb ő eldönti, hogy visszam1ek-e egy hét múlva v sem.
Mondtam neki, hogy ez így korrekt gondolat és kifizetett.:) Megérte várni.:D